Nick név: szerkesztőség
Művei:  

REVICZKY GYULA: KARÁCSONYKOR

Boldog, ki tűr és megbocsát

Szemere György: A RAJONGÓK III.

Arcuk piros volt, ragyogott a boldogságtól. Velük szemben egy szelídképű öreg úr mosolyogva nézte őket. Nászutazók - gondolta magában

Szemere György: A RAJONGÓK II.

Egy ideig küzködött a levegővel, szelíd, leányos keble hullámzását áhitatos, aggodalommal vegyes gyönyörrel nézte a kapitány.

Szemere György: A RAJONGÓK I.

Már nem is tagadta a fiatal tiszt: csak most kezdte igazán érezni a testébe felszívódott hideget a fűtött szobában. Összerázkódott, arca kigyúlt.

Szemere György: KÁNTOR KATICA II.

Kántor Katinkát Sándor gróf helyezte el Brendayéknál, miután a leány kijelentette neki, hogy a lelke nem bírja el a képmutatás terhét, szívgörcsöt kap, valahányszor gyanutalan apja szemébe kell néznie

Szemere György: KÁNTOR KATICA I.

Ugyan mi lett Gyurkából? Mi a kis nyalafántos Katicából, akinek a szeme olyan kék volt, mint a májusi ég? Megházasodott-e Gyurka? Férjhez ment-e Katica?...

Kiss József: A SZFINKSZ

Kőarcán közöny a néma lepel, Kőszeme nem kérdez és nem felel

Kiss József: DÓZSA GYÖRGY

Vész kimélte, ember kerülte, S nem akadt fejsze, hogy ledűtse.

Kiss József: MEGHOLT KÖLTŐNEK

Megholt költőnek lenni szép dolog

Legolvasottabb cikkek