Vers a XXI. században


Kell-e vers a XXI. században,
s ha igen, akkor milyen ne legyen
a fősodratú megmondók szerint?
Ne legyen rasszista, mint Vörösmarty Mihálynak:
A vén cigánya;
jaj, nehogy sértő legyen, mint Petőfi Sándor:
Akasszátok föl a királyokat, harcias dala;
de még kevésbé legyen irredenta,
mint József Attila verse: a Nem, nem, soha!;
ne legyen politikai, sem erotikus,
ha megjelenik legyen diplomatikus;
ne szóljon senkihez és főleg semmiről;
ne legyen olyan tartalma, ami árt,
legyen sokkal inkább l'art pour l'art;
ne legyen kirekesztő soha,
mint Kölcsey Ferenc: Himnusza,
mi az, hogy: Isten, áldd meg a magyart,
s a többivel mi legyen,
ki nyújt feléjük védő kart?
Mindenki saját nyelvén kérjen,
áldást saját istenétől reméljen,
talán a védő kart Európa megköszönte nekünk,
míg ellenségeinkkel küzdöttünk és folyt a vérünk?
A vers nem lehet a térdig lógó nyelvek
ragadós nyála,
csak azért, mert így polkorrekt;
a vers legyen: A helység kalapácsa,
a nemzeti szellem Toldija.
Talán a sok viszályban megtanuljuk,
hogy egymás kezét ne eresszük el,
hogy végre ne legyen igaza Adynak:
Nekünk Mohács kell.

 

 

(2015)

 


A kép forrása