Úton - Éljen a szerelmesek napja!

 

 

 

Virágos rétjeid terítetted elém,
hófödte bérceken megfagyna a remény -
ismét megszületnek szívemben az álmok,
szememben szikráznak fekete opálok,
tenyeremben hitem s felszáradt könnyem ég,
napsütötte partra hívnak az új mesék.
 
A jövő színeit hordozom magamban,
bennük a sötétet fénnyé oldom lassan,   
szemed kékjéből az eget újrafestem,
bőröd bársonyával betakarom csendem -
elmúlt életekből útravalót kaptam,
átadom mind, legyen sebeidre balzsam.
 
Szádnak szegletébe mosolyomat csentem,
angyalok vezérlik feléd szálló lelkem -
ajkaimon képzelt csókjaidat őrzöm,
magányom imáját vágyaimmal töltöm.
Ha most nem talállak, indulok még egyszer -
újra megszületek - s ha kell, még ezerszer!