Újrafestelek - Éljen a szerelmesek napja!

 

 

Nem lehet, hogy csak az álmokban létezel,
és hívó szavamra a csend súlya felel -
szellemnek, ha ébred, nincsenek határok,
de ha te nem érzed, én hiába várok.
Holnap újraírom kettőnk történetét,
új hittel teremtek magunknak új esélyt.
 
Megfestelek téged lelkem palettáján,
felragyogsz, mint vihar után a szivárvány -
szemed színét küldi a júniusi ég,
szavaid szél szárnyán szállongó tollpihék,
rózsaszirmok szövik bársonyukba bőröd,
vad tüzek emlékét csókjaidban őrzöd.
 
Érzem lépteidet, mert közeledsz felém,
harmatos füveken csillan az új remény,
vágyaimból gyúlnak az útjelző fények,
érkezned kell, tudom - ne maradj el, kérlek.
Nem fájnak az elmúlt, semmivé lett évek - 
még nem vagy itt, de már hálát adok érted!