Tőlem Andor Mikulás verse


MIKULÁS VERS


A verseknek sikerült az, amiért az emberiség már hosszú idők óta eredménytelenül harcol, a hibernálás utáni föltámadás. Mert nézzük csak, a szerző költeményét olyan féltő gondossággal, - mintha járni tanuló gyermeke volna, - indítja el sikeres, vagy kudarcokkal kísért útjára. Az érdeklődés lecsengésével, a vers „hibernálódik". Ez az állapot addig tart, amíg valamilyen esemény, egy vers-esztéta vagy egy irodalomkutató föl nem rázza mély álmából.
Ilyen események a nemzeti ünnepek, a Húsvét, a Karácsony, és az ajándékhozó Mikulásvárás csodás időszaka. Ez utóbbi adott bátorságot arra, hogy felébresszem egyik témába vágó versemet mély álmából.

 

 

VERSELEMZÉS

 

Több olvasóm kért egy mélyenszántó verselemzést Tőlem Andor szerző Mikulásvers című költeményéről. Először is ismerkedjünk meg a verssel!

 

 

Mikulásvers

 

Reggel, homály, ébredés, gondolkodás...
A homályos reggel gondolatébresztő.
Fény, törés, ablak, cipő...
Ablaktörés? Nem, fénytörés a cipőn. Cipő az ablakban?
Mi kiraktuk. Miki is! Mikulás jön! Pszt! Halkabban!
Csoki, brikett. Ha jók vagytok cipőbe csoki, ha nem brikett,
Az idén is kitett
Magáért a Mikulás.
Na, irány a munka, indulás!
(Tőlem Andor)

 

 

Mielőtt rátérnénk a tartalom elemzésére, megállapíthatjuk, a vers modern, mai formájú, megpróbál elszakadni a Szabolcska Mihály féle édes-bús, szirupos verseléstől, de nem kíván konfrontálni a századforduló és a világháború előtti verselőóriások remekműveivel. A költemény a mai ember olykor terhes, gondokkal teli életéből villant fel egy vidámabb szeletkét.
Akkor most térjünk rá a vers tartalmának elemzésére. Milyen kifejezők a bevezető sorok:

 

Reggel, homály, ébredés, gondolkodás

 

A reggel legtöbbünk számára a kényszerű ébredést jelenti, a kialvatlanság érzetét, a „hadd aludjak még egy picit" csalfa biztonságérzetét. Ennek az érzésnek költői aláfestést ad a homály lehervasztó képe, amely mintegy sugallja: téli, hideg, fűtetlen szoba várja a fölkelőt. Ekkor elkezd gondolkodni: mi a nyavalyának kell felkelni ilyen korán és egyáltalában. Gondolatban máris érzi a reá váró taposómalomszerű munka minden terhét, a zaklatott főnők ingerültségét, vagy a pingvinszerűen sorakozó, türelmetlen ügyfelek mindennel elégedetlen nyűgösködését.

 

Fény, törés, ablak, cipő

 

Ebbe a szomorkás hangulatba tör be a reggeli, felkelő nap fénye, amely emberünk arcára, és nem a hasára süt. (Az még egy kicsit odébb van). Az ablakon betűző sugárnyalábot csak a már egy éve nem mosott ablakra ragadt kosz tompítja egy kicsit, de ez is szép emlékeket idéz; van üveg az ablakkeretben, nem úgy, mint 56-ban, amikor egy belövést követően ripityára tört az ablaküveg, és a betörő decemberi hidegnek csak az ablakkeretre ragasztott, - még a forradalom előtt nyomtatott, és már csak ilyen célra használható - Népszabadság próbált szinte reménytelenül ellenállni. De már akkor is ki volt téve a csámpás, félretaposott, foltozott bakancskája az ablakba. Majd gondolataiból felriadva, az ablakba kitett cipőre vándorol a tekintete. A cipő! Milyen jó, hogy kiraktuk! Hát persze, újongott fel benne egy meleg érzés; Ma jön a Mikulás! Milyen jó, hogy a szomszédban lakó Miki gyerek figyelmeztette erre, mert neki mikó' jutott volna eszébe ez. Na, ha az ablak nem is, a cipő szépen ki volt pucolva. (Mennyivel egyszerűbb egy cipőt megpucolni, mint az ablakot... ) A cipő orrán megtörő fénynyaláb hirtelen beszökött a szobába, és bearanyozta a nagyi képét a falon.

 

Csoki, brikett...

 

Idén nem jár rosszul senki. A kirakatba kitett sok csokimikulás sejtetni engedi; az idén is kitesz magáért a Mikulás. A csokinak a gyerekek örülnek, a brikett pedig a mai energiaárak rohamos növekedésének kiegyenlítésére kombinált kazánt vásárlók számra jelent nagy örömet. Utóbbiak szerint minden nap jöhetne az öreg egy teli vödörrel, de erre semmi esély nincs, mert az országunknak annyira rossz a gazdasági helyzete, hogy ennek megvalósítása nemcsak az idei, hanem az elkövetkező 2-3 télen sem várható.
Arcán szelíd mosollyal elmélkedett ilyetén emberünk. Ekkor sütött hasára a nap. Ettől észbekapott, lehervadt arcáról a mosoly, és gyorsan mosakodni, majd öltözködni kezdett, nehogy elkéssen a munkából. Hja, valamiből élni is kell, nem minden nap Mikulás, és nincs krampuszból fonva a kerítés. Indulás!