Tli kpek

 

 

Tekintetem belemerítem
az alvó táj szürkületébe,
a ködben körvonalazódik
egy havas domboldal távoli képe;
befagyott tó, korcsolyázó gyerekek
hangos kacaja, siklik a szánkó,
sálamat nyakamba kerítem,
csíps szél liheg nyomomba',
mindenütt jég és zúzmara,
hs harmatcseppek,
dérlepte, sovány fák;
éhes verebek és cinkék lábnyomát
belepik a hideg hópelyhek;
vakító fehérség,
pompa, gyönyörség -
ily csodás volt hajdanán a tél...
már csak ti maradtatok - fekete varjak -
h cimborái e fagyos évszaknak.