Szabó Gitta: Volt egyszer egy kemence
Volt egyszer egy kemence,
amolyan szép, csecsebecse.
Mesébe illő volt bizony,
ahogy ott állt az asztalon.
Fényes, mázas a felszíne,
légy sem száll rá, mert elesne.
Cirmos az ajtónál csendben vár,
a kéményen tollászkodik egy madár.
Hogy odabenn ki lakozik, nem tudom,
de szerelmes lehet az már bizonyos,
hisz sóhajok szállnak ki a szívablakon!