Szabó Gitta: Volt egyszer egy kemence

 

Volt egyszer egy kemence,

amolyan szép, csecsebecse.

Mesébe illő volt bizony,

ahogy ott állt az asztalon.

Fényes, mázas a felszíne,

légy sem száll rá, mert elesne.

Cirmos az ajtónál csendben vár,

a kéményen tollászkodik egy madár.

Hogy odabenn ki lakozik, nem tudom,

de szerelmes lehet az már bizonyos,

hisz sóhajok szállnak ki a szívablakon!

 

 

A kép forrása

A játék részletei...