Sün Pite és az óriástorma

 

Közeledett a nyári szünet. Pitével, a cserfes sünkislánnyal folyton perelt az anyukája:

 - Állandóan a barátnőiddel csavarogsz! Már egyáltalán nem tanulsz délutánonként, pedig az erdő történetéből még javíthatnál egy jegyet, az alma görgetése sem ment szépen... Bezzeg Mókus Mati segít a mogyorók gondozásában, Béka Biri minden délután sétálni viszi a kisöccseit, Pocok Piri és két nővére Pocok Mári néni veteményesét gyomlálták ki a múlt héten...

 Az ilyen feddések elől persze Pite azonnal menekült kifelé a házukból, barátnőihez Sinihez és Tüsihez, de az utolsó szavak folyamatosan ott csengtek a fülében.

 - ...Ilyet mi is csinálhatnánk, akkor legalább Anya leszállna rólam, gondolom, ti is hallgattok otthon eleget - hadarta a másik két sünlánynak az öreg tölgy alatt.

 - Egy délután kapálnánk, gyomlálnánk, öntöznénk, és egész nyáron lehetne rá hivatkozni - sóhajtotta Sini.

 - Minden nap mehetnénk a strandra! - ujjongott Tüsi.

 - Menjünk Sün Sára nénihez, ő egész tavasszal betegeskedett, teljesen gazos a virágoskertje!

 Már vonultak is Sára nénihez, de az öreg sünanyó nem volt otthon, kapuját gondosan becsukta. A három sünlány tanácstalanul ácsorgott a magas kerítés előtt, mígnem Pitének jött az ötlet:

 - A nagyi szomszédja Sün Amál néni is öreg és beteges, nincs már ereje rendben tartani az udvarát, menjünk oda!

 A sünkislányok átvonultak tehát Pite nagymamájának szomszédjához, de Amál néni sem volt otthon, viszont a kapu nyitva volt, így beóvakodtak az udvarra. Bizony az öreg sünanyó kertje nagyon elhanyagolt volt, a virágágyásban rengeteg volt a gyom, a veteményest egyetlen sor sárgarépa képviselte, még ősszel lehullott levelek is megbújtak itt-ott.

 A sünleányok körülnéztek az udvaron, bementek a fészerbe, és rövidesen kapával, gereblyével, locsolókannával felfegyverkezve indultak csatába a gyomok ellen. Igazából fogalmuk sem volt, hogy mi a gaz, a dudva és mi a haszonnövény, a virág, de ez nem volt nagy probléma, hiszen Amál néni az idén nem ültetett virágot, a répát meg szerencsére mindhárman ismerték. A kikapált, kihúzgált gyomokat a kert végében halomba hordták, a répát meg is locsolták, a gyepet is szépen átgereblyézték, a szépen virító virágos gyomokat természetesen meghagyták. Elégedetten végignéztek a munkájukon, készültek visszavinni a szerszámokat, mikor Pite meglátott a kerítés mellett egy hatalmas, hosszú zöld leveles növényt:

 - Hú, ezt majdnem itt felejtettük! Vajon mi lehet?

 - Biztosan gyom, virága nincs, és nem is szép! - erősített rá Tüsi.

 - Nem illik ekkora gazt itt hagyni egy ilyen szépen rendbe rakott kertben! - zárta le a témát Sini.

 Először megpróbálták kihúzni, nem sikerült, csak néhány levéldarab maradt a kezükben, körbekapálták, akkor meglátták, hogy milyen vastag gyökere van, ezért kicipelték a fészerből a csákányt. Vágták, ütötték, rángatták, míg végül egy hatalmas gyökérdarabot sikerült kiszakítaniuk a földből, bele is izzadtak rendesen, mire azt is a kitépett gyom mellé vonszolták. A nyomokat szépen eltüntették, a földet elegyengették, simára gereblyézték, visszahordták a szerszámokat, és a jól végzett munka örömével vonultak haza.

 Másnap Pite iskola után nagymamájához ment, aki rögtön nagy újsággal fogadta:

 - Tegnap Tara nénéd a felső szomszédból látta, hogy szorgalmas sünkislányok takarítanak Amál anyó udvarán. A kapuban várta Amált, hogy elmondja neki a történteket. Drága öreg barátnőm a könnyekig meghatódott, hogy milyen szép rendet tettek a gyerekek az udvarán, csak akkor keseredett el, mikor észrevette, hogy a kislánykora óta nevelgetett, gyönyörű, illatos óriástormáját is kiásták a gyökere végéig, még a helyét is szépen eltüntették a kerítés mellől...

 

 

 

A pályázat részletei...