Románc

 

Kezdetben vala a sötétség.
A semmi, nap, nap után.
Köd-katlanon keresztül
Derengő kékség.
Hűlt szerelmek nyomán tátongó
Reménytelen mélység,
A jövő.
Aztán felhőfátyolon átragyogó fénysugár
A szó.
Az elveszített érzés.
Reszket bennem a lélek.
Még élek.
Roncsolt vénán át, csöpög a szer,
Gerincbe reccsenve hatol a tű
Klórszagú románc,
A szívem még ver.
És ennyi most elég.
Elég a gondolat,
Indulok.
De érted visszafordulok.
A némafilm pereg.
Ha most itt lennél, mit kezdjek veled?
Vergődve próbál felállni bennem a lélek.
Te csak egy kép vagy. Mégis minden.
A láncszem, ami összeköt, a furcsa és groteszk dologgal,
Amit úgy hívnak: élet.