RD - Huncutka újabb kalandja


A mi kis Huncutkánk ismét kis hazánkban érezte elemeinek lüktetését, mint azt félévente kaliforniai életét, és párját hátra hagyván mediterrán hangulatot árasztó szülővárosába lépett.

Bár rendes családanyaként, sőt hitvesként az év nagy részében a tengeren túl élte jó sorsú feleségek/anyák életét. Alig segédkezett pár szolgalélek a ház körül, huncutkánk igazgatta életük mindennapjait, vezette jól menő vállalkozásukat, míg egy isteni szikra a következőket világította elméjében:

 

h a z a a k a r o k m e n n i ! ! !

 

S ha ő valamit elhatározott, nos akkor meg is valósította a lehető legrövidebb úton.

 

 

Második otthonában, vagy talán az eredetiben........barátok, házibuli.....kaja.....pia.......nők.....pasik......s ez így ment szombatról szombatra......

A belvárosi patinás palota alig negyven lakásában élő, többnyire „Dr" előnevű szomszédok eleinte birkózva prüdériájukkal beráncigálták gyermekeiket a függő folyosók felé eső helyiségekből, hogy sem hang, sem füst effektek ne zavarják elméiket.

Ugyanis a becses baráti társaság nemcsak a csodásan felújított, és berendezett nagypolgári lakás tágasságát foglalták le, hanem a körfolyosó enyhe szellőjének lebegtetésében lehelték ki a cigaretta füstjét, közben kortyolgatva a kristálypoharak rejtekén csillanó alkoholos nedűket. Így nem csoda, hogy hangjuk olykor túllépte az e csendes ház lakóinak füléhez szokottakat, miután Huncutka félévi mesélni valót hozott magával, melyet barátai is viszonoztak anekdotáikkal. S ez így ment hajnalig.

Miután a társaság már kellő alkoholmámorban úszott, s jókedve is tetőfokon égett, elindultak a közeli táncos szórakozóhely birtokba vételére.

Az éjszaka forrón izzott, az utca álmos pisszenését e jókedvű, és igencsak hangos társaság röhögcsélése ébresztette fel. Vilmos, aki talán a legkevésbé érezte még az olasz borok erejét, felajánlotta, hogy old-timer (jól írtam?) autójával (ami inkább tűnt egy óriás hajónak)elszállítja a csapatot a helyszínre.

Ekkor Huncutkának isteni ötlete támadt. Barátnőjével felkapaszkodott a motorházra, és ott, bár kissé inogva, de annál nagyobb elánnal összekapaszkodva rá bírták Vilit, hogy induljon csak el, majd ők, mint a Titanic című alkotásban a szerelmesek, állva utaznak, hisz ilyen öreg éjen a zsernyákok is mind szunyókálnak. Bár a lassú menet alatt olykor hol előre, hol hátra hajlongtak hatalmas kacajok kíséretében, de mégis, csodák csodája, állták a sarat, akarom mondani a motorháztetőt.

Másnap este a kis csapat ismét összejött a kisváros egyik hűs teraszán, hogy összerakják az előző éj igencsak megtépázott emlék képeit.

Mikor Vili ecsetelte az eseményeket Huncutka nem akart hinni a fülének, hogy ő mikre is képes.

 

Barátnőjének meg is jegyezte, ha egyszer ők kerülnének hasonló szituba, mint a „Másnaposok" című filmvígjáték szereplői, bizonyára hasonló őrültség kerekedne belőle.

 

Azóta a bulik lecsendesedtek, a házban lakók is megbékéltek zajos szomszédaikkal, s ha a nyár végén visszamennek az Államokba, ők egy akkora, de akkora bulit csapnak, hogy az egész környék emlegetni fogja.