Plavec Gyula: Tököt a tökre


Már hosszú évek óta árulok a piacon saját magam által előállított zöldséget, virágot, ritkábban gyümölcsöt. Én is, mint általában mindenki, aki hasonló tevékenységet folytat, egy kis anyagi haszon reményében sok mindent kipróbálok. Az egyik évben tökpalántákat is készítettem. Egyik csütörtöki napon, miközben portékámat kínáltam, arra lettem figyelmes, hogy egy rendkívül csinos hölgy járkál asztaltól asztalig. Még rá is csodálkoztam, vajon mit keres egy ilyen szép nő egy ilyen lepukkadt, alvilági helyen, mint a piac? Nemhogy menne valami nagyáruházba, és játszaná el a plázacicát. Mikor az én asztalomhoz ért, végre magyarázatot kaptam ezen furcsa bevásárló körútjának okáról. Azt mondta, hogy tökpalántát keres. Végigjárta már az egész vásárteret, de senkinek nincs. Mondtam neki, hogy odahaza van nekem, ha kell, hozok neki belőle szombaton. Úgy is lett. Vittem a palántákat, a nő is eljött. Kezdett válogatni a közöttük, mikor ezt észrevette a velem szemben áruló kedves barátom és kollégám, Alfréd - az a bunkó - átjött az én asztalomhoz. - Egyébként a valóságban nem így hívják őt. - Szóval bizonyára megirigyelte tőlem, hogy egy ilyen csodálatosan szép nő kurizál nekem. Átjött hozzám, és megállt közvetlenül a hölgy mellett, majd elkezdett mereven bámulni az arcába. A szebbik nem képviselőjének eleinte talán tetszett is az udvarlás eme módozata, de mikor már megelégelte, megkérdezte:
- Mit parancsol?
- Nem így kell a tököt termeszteni - mordult rá a hölgyre kedves barátom és kollégám, Alfréd - az a bunkó.
- Ejnye - bejnye, és akkor hogyan? - Pislogott a nő angyali ártatlanságot sugárzó ábrázattal.
- Fog egy kapát! Ás vele egy gödröt! Dob bele néhány szem tökmagot, majd betakarja a gödröt!
- Nahát ezt nem is tudtam! - Játszotta meg továbbra is a tudatlant. - Na és tessék mondani, hol lehet beszerezni ilyen tökmagot?
- Hogy - hogy, hol? - Pöffeszkedett Alfréd. - Természetesen a magkereskedésben.
- Nahát ezt sem tudtam! - Csodálkozott el a hölgy.
No, de, hogy már én se maradjak ki a társalgás menetéből, elvégre mégiscsak az én kuncsaftomat rongálta kedves barátom és kollégám, Alfréd - az a bunkó - bizalmasan odasúgtam a nőnek.
- Csak arra tessék vigyázni, hogy a tökmagot ne úgy dobja bele a gödörbe, ahogy a magkereskedésben árulják zacskóstól, hanem bontsa fel a zacskót és csak egy pár szemet dobjon belőle.
Ennyi megaláztatás már sok volt neki. Csípőre tette a kezét, fejét mérgesen megrántotta, mint aki valami rossz gondolatot akar elhessegetni, és felháborodott hangon azt mondta.
- Maguk aztán nagyon ostobának néznek engemet!
- Ugyan, dehogy! - Tört ki mindkettőnkből egyszerre a nevetés. - Csak egy kicsit szórakozunk.
A nőnek nem lehetett kedvére való idétlen viselkedésünk, mert azóta sem láttam őt a piacon, pedig mi tényleg jól szórakoztunk!