Örökre - Éljen a szerelmesek napja

 

 

 

Az a nap is pont úgy indult,
Minden friss, üde és szép volt.
Álmomban sem hittem volna,
De a sorsnak épp rajtam akadt meg az ujja.

Hogy miért is, csak most lett világos.
Bennem darabokra tört a világ most.
Hisz értem és érzem teljesen,
Róla szól hajnalom, estém és reggelem.

Tudja vagy nem is sejti,
Hogy a mindenem egészen őt rejti.
Érte dobban, érte érez
S fájdalmában érte vérez.

A szív, mely szeret vagy inkább imád.
Hangja, ha csendül a lélek vidám,
Boldog, ha látja gyönyörű szemét,
Ha csak egy percre is ellopja tekintetét.

A tekintetet, mely megbabonáz,
S egy életre a szívbe zár
Téged! aki már örök szerelem maradsz.
Hiába futsz, bántasz vagy marsz!

Fájó a felismerés, hogy ki vagy,
Mert lelkem téged hidegen hagy.
S ettől megfagyok én is
A szív jégvirágos és mégis

Dobog, dobban egyre jobban.
Eső hull, szellő lobban.
Fél és retteg beismerni,
Soha, senkit nem fog így szeretni!