Ölj, vagy ölelj - Éljen a szerelmesek napja!

 

 

Kell egy álom, egy elérhetetlen

Amihez a szív mégis mindig visszatérhet

Ha fáj is, de a menedékem

A helyedbe soha senki se léphet.

 

Tépd ki szívem s szíved

És ültesd el egy gyér mezőn

Évek múltán is ott leled

Mert nem árthat forróság sem vízözön.

 

Megijeszt, hogy ennyire hiányzol

És a gondolat a testemen átrobog

Átjár teljesen, lelkemben zakatol

Dobog a szív, fáj, hogy dobog

 

Szelíd, nyájas mosolyom

Végül megromlásba csendesül

Borral keveredik a sóhajom

Míg a cigány vígan hegedül

 

A halott szív néha feldobban örök álmában

Az ég alatt a lelkünk édes tánca

A húrokat pengeti az éj, a pusztaságban

Csak várja, de elmarad az üdvözítő násza

 

Hogy hová fúj a szél

Megrémiszt-e a végtelen

Boldog-e aki most él,

Vagy csak elfogadja, mert kénytelen.

Nem várok választ, ne felelj

Sóhajtok, csak ölj, vagy ölelj!