Nyolcadik utas

 

 

 

 

 

Elme zakatolva sikolyok


fájdalmát viseli.


Ébenfekete éjszaka susog


fülbe folyamatosan erősítve


lét végét sejtető üzenetet,


megfejthetetlen elhatározással


testet béklyózva.


Tárt ablak, homályba vesző mélység,


édes mosollyal hívogató szellőcsók,


pár aprócska lépés,


arcon pergő könnycseppek.


Elme zakatolva sikolyok fájdalmát


lükteti, agg kéz ezer ránclenyomata


életporcikáinak.


Nyúl párkányhoz,


tekintete csillagkaput érez,


arcok vibrálnak régmúltból bukkanva


hívogató mosollyal ajkuk szegletében.


Test ernyedve olvad össze lebegéssel,


agyban sziporkázva film pereg,


kacagó gyerekek, szülők, férjek,


szenvedések, boldogságok.


Arc simul, könny szárad, mélység, anyaföld


lágysága, kín megszűnik, kétely.


 

Sziréna, villogás, kegyelet.