Néhány szó a múzsákról 3. (befejező rész)

 

 

 Az ügy azonban nem záródott le ilyen hamar. Még aznap tudomást szerzett az esetről a MEH, („Múzsatevékenységeket Ellenőrző Hivatal"), és elrendelték az eddig példa nélküli eset azonnali, precedensértékű kivizsgálását. Még az éjjel alvás közben laboratóriumi mintát vettek a homlokomról, - mélyalvó vagyok, semmit nem észleltem a procedúrából - melyet elküldtek egy Bécsben működő doppingvizsgáló intézetbe, hogy DNS vizsgálattal mutassák ki: vajon az engem ért csók elegendő hatóanyagot tartalmazott-e ahhoz, hogy a hétköznapi emberből a múzsák munkaterületének külsős alkalmazottja legyek. Az eredmény pozitív lett! A fiatal múzsa - figyelembe véve eddigi kifogástalan munkáját, - megúszta egy szóbeli figyelmeztetéssel. Még a hajnali órák előtt alakult egy ad-hoc bizottság, melynek reggel 8 óráig, soron kívül meg kellett állapítani, milyen munkaköri tevékenység illet meg engem.

 Az önéletrajz- és regényírás az orvosi zárójelentések áttanulmányozása után, - mely szerint számomra tartós tej vásárlása már nem javasolt -, rögtön kiesett a sorból.

 A szerelmes versíró költő szerepe is hasonló sorsra jutott, ki kíváncsi ma már egy idős ember szerelmes nyöszörgését meghallgatni, akinek maximum a só megnyalása jut már csak örömszerzésre?

 Hiányos zenei képzésem miatt kiesett a hőstenor, a karmester és a zeneszerző szerepe.

 Halkszavúságom miatt szóba se jöhetett a Thália által vezetett intézménybe való alkalmazásomra.

 Föl s alá járkáltak, - nehéz eset hümmögtek magukban. Mivel az ülés egy könyvtárban volt, elkezdtek a szakkönyvekben búvárkodni, hátha valami elfogadható megoldást találnak. Mindnyájuk rémületére a nagy, múltszázadbeli, álló ingaóra elkezdte a nyolcat ütni! Ezt a problémát azonban sikerült ideig-óráig megoldani, a nemzetközi diplomáciában már kitaposott nyomon járva, egyszerűen leállították az óra ingáját.

 Egyszerre csak fölkiáltott az egyik tag, aki egy népi szólás-mondás gyűjteményes könyvet tartott a kezében! Kopasz, vagy ősz a delikvens? - fordult a többiekhez. Gyorsan előkerestek egy fényképet. Hááát! Zömmel kopasz, de hátul van még ősz haja is, állapította meg az egyikük. Na, nem baj. Itt olvastam, mutatott a kezében tartott könyvre, hogy a huncut ember megkopaszodik, a becsületes pedig megőszül. Csináljunk belőle egy novellistát, aki nagyobbá részt vidám karcolatokat ír, de hogy az ősz hajat se érje kár, írhasson néha elgondolkoztató, komolyabb novellákat is. Egyhangúlag elfogadták a javaslatot, és elindították ismét az órát. Ezt a döntést elfogadta helybenhagyóan a nagyfőnökség is.

 Reggel fölébredve, valami belső kényszert érezve leültem a számítógép elé, és megírtam az első szösszenetemet: "Az új gyógyszer". És azóta is csak írok és írok, a mindennapi élet történéseiről, vidámat, elgondolkoztatót, mindenkit szórakoztatót!

 

Előző rész...

Első rész...