Mi a szösz?

 

Aztán amikor tollászkodott, a csőrébe akadt.
- Hát ez meg mi a szösz?
A fehér kis pihén, akár egy kis ejtőernyős, egy magocska ült.
Lassan, libegve szállt a földre és ott hamar kihajtott.
Már az elején látszott rajta, egyszerű kis növény válik belőle, nem holmi nemes rózsa.
Rikító sárga kis virágokat hozott.
Mókuska letépett egyet. Tejnedvet izzadt a virág üreges szára.
- Hát ez meg mi a szösz? - el is dobta rögtön, de Nyulacska felvette.
Lecsippentette a virág fejét és az üreges szárból karikát formált. Aztán belefűzött egy másikat, most már olyanok voltak, mint az egymásba kapaszkodó láncszemek.
Hosszú láncot fűzött, a nyakába akasztotta és büszkén feszített benne a vacsoránál. Egy lánc virágszárakból?
Anyukája rácsodálkozott.
- Hát ez meg mi a szösz?
Már csak egyetlen sárga virág árválkodott a napsütésben. Egyik reggelre bóbitaszerű, pihés kis boglyát növesztett a fején. Gömbölyű volt és sisakszerű, előnytelen új frizura.
Meglátta magát egy pocsolyában.
- Hát ez meg mi a szösz?
De már futott is felé egy tréfás kedvű szellő, és elfújta az új parókáját.
Ott állt kopaszon, és nagyon-nagyon mérgesen.
A sok-sok pihe meg, mint megannyi ejtőernyő csak repült a szélben.
Az egyik éppen Kutyuska orrára szállt, jól megcsiklandozta. Kutyuska nagyot tüsszentett.
- Hát ez meg mi a szösz?
Tényleg, szerinted, vajon mi a szösz?