még




még most is szeretlek. bármi állt közénk. 
megyek utánad, a bánat fellegén. 

még mindig szeretlek. jobban, mint bármikor. 
nem érdekel semmi. mindegy, hogy bármi volt. 

emléked átölel, és újra átkarol, 
mint napfény feldereng , felhőn áthatol. 

akadály nem lehet köztünk semmi, semmi. 
erő nincs a Földön, mi el tudna venni. 

ítélet fogadd el! szívtelen végzeted, 
napjaid nélkülem már nem élheted. 

hétköznapba bújnál, de többé neked nem kell, 
álomból ébrednél, szíven szúr a reggel. 

örök kísértés. bárhogy ellenállsz. 
a percben, a csendben, mindig megtalálsz. 

de jó lenne az éjtől titkaidat csenni, 
szeretni téged, és szeretve lenni! 

megcsókolni téged, szeretni, szeretni. 
lélegzetedből lélegzetet venni. 

megsimogatni, a bőrödhöz érni, 
csak tehozzád bújva, érintésben élni, 

szeress kérlek még! nélküled elveszek! 
szeress kérlek még! a mindened leszek! 

leszek fehér felhő létednek kék egén, 
leszek a napsütés bánatod reggelén. 

leszek végtelen víz , vágyad alkotása, 
magányos szívednek minden dobbanása. 

de csak szó vagyok. óvnak éjszakák, 
simogatják csendünk minden jajszavát. 



...s ha néha az éj álmot komponál, 
neked elhiszem, hogy sohasem bántanál...