Lúdvarázs

 

 


Szőlőskertek kadarka illattal


mézesítik horizont


gesztenyeligetekig érő síkját.


Tanyaudvarról libák rajzanak,


nyújtóztatva rebben szárnyuk,


millió tollpihe szellő hátán játszadozva


búzavirág égboltot csókol.


Éteri magasságok repítenek


aprónak tűnő darvakat, boldogság árad


lényük sikoltozó sokaságából


indulásuk alakzatát keresve.


Nyár-múlató pillantásaikkal utolsó otthonuk


felett körözve szelek ölelésében vágyva


déli világuk után.

 

Libák próbálják reptetésre bírni széttárt


szárnyaik, hangosan hírül kiáltva szomorúságuk,


emelkedni lábukkal segítve próbálgatják,


tollaik marasztalják testük.


Apró bárányfelhők mosolyt szórnak lent


és fent, darvak indulnak, távolodó-vakító


fehérségek gágogva maradnak.


Lelkük fonódik életük folyóján,


 

égben-földön mindannyian ludak.