LISZT-Liszt Ferencnek

 

 

"Van-e hangod e beteg hazának

A velőket rázó húrokon?"

 

Apró tincsenként fonom

sorsomba rapszódiáid...

 

Mint hosszú tél után a forró szellőt,

bőrömön érzem hangjaid illatát.

Magaddal húzol,

s mi vacogó némaság volt,

mindazt feloldod énekeddel.

 

...mert nincs béke bennem.

Komor, disszonáns dallamok,

fülsértő magány, vérző csend

szórták szét lelkemben magvaik,

 

és én most hozzád menekülök előlük,

e vészjósló atonalitás alól

feloldozásra lelni.