LISZT- Szerelmi álmokra várva

 

Radnai István:

SZERELMI ÁLMOKRA VÁRVA

álmokra várva könnyű volt
rábízta a zongorára
bár a cím erről nem szólt
nem az utókor kára
s Liszt előtt Beethoven erotikája
jutott belőle több szimfóniára


s eléggé szókimondók voltak

lett dolga a zongorahanglónak
s a fúvósok kifújtak a hegedűk
húrja szakadt s egyedül
a karmesternek nem kell lóca

ahol leülhet párját átkarolva
suhog a pálca s a teremben a levegő reszket


míg itt hallgatom hogy a szú perceg
kezem alatt a billentyűzet
elszólja magát hogy nem kívánok szüzet

szavakat kimondani vagy súgni inkább
felitatni könnyed mint a tintát
míg távol vagy lefolyik arcodon
s a Tisza árad-e vajon

hát nem szólok inkább magányom
súlya majdnem a víz alá nyom
vagy felrepít egy vad toronyba
az élet hozzám ugyancsak goromba

de nem ugrom ne félj s hogy élek
annak oka néha beszélhetek véled

míg a buja zene helyettem kimondja
csomagolva nagy fortisszimóba
jön rezignált dekrescendó
s ahol nyugszik nem sír lesz dó

s ezen az alaphangon
ébredek a keményszívű padlón