Levélféle Marának!

 

Kedves Barátom, kedves mágnes-bántotta Mara!

Az ágyneműtartóban történt találkozásunk nagy öröm, és nagy bánat számomra!

Szeretettel olvastalak, és felvidítottál, mert eléggé a padlón vagyok, ami mágneses. - írod

A hozzászólásokból látom, mondatod utolsó fele nem csak engem érintett meg, hanem írótársaidat is. Mindenki kedvencének nevezhetlek, mert a hozzád - a tehetséges, szelídhangú versek, elbeszélések írójához intézett dicséretek, bátorítások, és aggódó jókívánságok erről tanúskodnak.

Tegnap hallottam egy anekdotafélét a televízióban, amiről mindjárt Te jutottál az eszembe! Röviden így szólt:

Emberünk egy hegyi ösvényen haladtában megbotlott egy kőben, és beleesett az út mentén húzódó szakadékba. Hiába kiabált segítségért, nem járt arrafelé senki. Végül egy orvos jött arra. Mikor meghallotta a segélykérést, ledobott a szakadékba egy receptet, és továbbállt. Arra ment egy pap is, ő elővett egy imát tartalmazó papírlapot, és azt dobta le a segélykérőnek. Végül arra ment egy barátja, aki amikor meghallotta a segítségért kiáltást, habozás nélkül beugrott melléje. A pórul járt keserűen mondta: most már ketten vagyunk akik segítségre szorulunk, miért tetted ezt? A másik így válaszolt: azért, mert már én is beleestem ebbe a szakadékba, és tudom, hol van a kijárat belőle!

Te tudod talán legjobban, mint jelent a betegség és a reménytelenség képzelte szakadékban segítségre várni. Nos, én elkezdtem humoros irások segítségével a kijáratot keresni, és megtaláltam! De a te kedvedért visszamegyek ágyneműtartóval, gyertyával, és más vidám írásokkal, hogy kicsalogassalak Téged a szakadékból.

A fent idézett mondatodból úgy látom, azért már megindultál, ha csak pár lépéssel is. De jönnek a többiek is segíteni. Nincs kifogás! Mars ki a rosszkedv mágneses bűvköréből!
Sok szeretettel, barátod: Andy.

 

 

A kép forrása