Legyek biszex?

 

A minap az egyik bulvárlap hasábjaihoz szögezte tekintetem egy kissé kétértelműen fogalmazott pletykaszintű közlés:

-Legyek biszex?- tette fel a kérdést egy jelentéktelen, bár magát sztárrá emelt „plázacica". A cikket végigfutva azon töprengtem, mennyire előtérbe helyeződött kis országunkban az utóbbi években a valamikor „hálószobatitkoknak" minősülő történések. Olykor szégyenpír lepi el arcom saját nememre gondolván, melynek oka, hogy már nem is léteznek úrilányok? Na, nem, mintha prüdériával párosodnék. Nem. Sőt. Egy nyitott, modern nő lakozik bennem, olykor buja, erotikus vágyakkal fűszerezve, mint azt hiszem egészséges nőtársaim többségét.

Ma a szingliség valójában az önzés, és a petrezselyem-árulás magas foka, mely a sorozatos visszautasításból fakadhat. Valljuk be kedves nőtársaim, mostanában igencsak megcserélődtek a szerepek. A nő az, aki udvarol, eltart, gürizik... Egyszóval kalapot visel. Pedig eme jelenség eltünteti a nőiességet, pláne, ha néhány férfias természetű amazon erre még rá is játszik.

Enikő (nevezzük így cicababánkat) már a harmincas éveivel küzdve éppen azon gondolkozik, mely testrészét alakíttassa át, így téve csábossá magát a férfiszemeknek. Hosszú, fekete haja valójában nem is fekete, de még csak nem is hosszú, ajkai szinte kicsattannak a botoxtól. Szemöldöke? Nincs is, illetve, dehogynem. Tetoválva. Így aztán, amikor nőni kezd az eredeti, mely egész más utat választ magának, a kozmetikus egyszerűen legyantázza. Mint ahogy az összes szőrösségét. Persze néha intim részei a férfiborostát is megszégyenítő szúrással növögetni kezd, iszonyú viszketegséget okoz e testtáján, a vörös pörsenésekről nem is szólva.

Ki is ez a lány valójában? Szülei egy délvidéki kis falucskában nevelgették egyetlen csemetéjüket. Édesapja a közeli tehenészet inszeminátoraként kereste kenyerét, anyukája a helyi iskola konyháján töltötte tele naponta a kispajtások bendőjét. A serdülő Enikő a közeli kisváros kollégiumi éveit taposva rádöbbent, hogy itt semmi keresni valója sincs, ezért kereket oldott még nagykorúsága előtt. Mivel gyorsan érő típus volt, egy-két átmulatott éj után meg is találta élete párját egy maffiózó személyében, aki a lány egyre nagyobb anyagi igényeit (is) szemrebbenés nélkül elégítette ki. Ezt a lányka éjt nappallá téve hálálgatta a fiúnak, gondolhatjuk, nem a gasztronómia terén. Kirakati babaként kísérte párját az éjszakába, ahol az üzletek köttettek. Másnap szegény délig volt kénytelen alukálni, hogy Jocó megelégedettségét kivívja néhány shoppingolás eredményeként. S milyen fárasztó is lehetett olykor a mosogatógép elindítása, vagy a műkörmös, és a kozmetikus, nem is szólva a szoláriumban töltött percekről.

Két év eltelte után eme rettenetes munkától gyötörten egy szép napon értékeit magához véve haza költözött szüleihez, akik alig ismertek rá az átszabott kis tündérkéjükre. Édesanyja meglátva őt azon gondolkozott, hogy ki is lehet valójában, hol is láthatta ezt a nőt. Miután Jocó befagyasztotta a bankszámláját, kénytelen volt szülei nyakán élni, mely sehogyan sem esett kedvére. Apja ajánlott számára a közeli tehenészetben kisegítői munkát, de akkor mi lesz a körmökkel, a szoláriumozott bőrrel, és sorolhatnám?

Ismét lelépett. Annyi pénze még nyomta bukszáját, hogy egy panzióban egy hétre meghúzhassa magát. A kisvárosban sétálva egy nap megpillantott egy felhívást fára ragasztott plakáton: - Lányok lányokkal - konzum-munka.-

- Legyek biszex?- tette fel magának a kérdést, melyet már meg is válaszolt.

- Miért is ne, ha megfizetik. Elvégre most ez a trendi. A szingliség, és a csajok.- nevetett.

- Férj, gyerekek? Ugyan már! Milyen uncsi lehet. - gondolt Jocóra, aki ezt korábban pedzegette.

S már kereste is ridikülje alján lapuló okos telefonját......

 

2011.05.13.

Mimmy Clein