Kő nő a szívem sok sebén - Éljen a szerelmesek napja

 

 

Néha beszélek veled,

És úgy megfognám kezed!

Néha köszönök neked,

S érezném szíved,

Hogy a tiéd is úgy dobog?

Enyémben forró láng, égető tűz lobog.

De már késő. Elmentél.

A többiekhez. Engem elfeledtél.

Csak egy néhány szóra voltam veled,

Máris üres a helyed.

Én meg állok ott, és várok egy percet.

Tudni akartam, hogy visszajössz-e, tudnom kellett!

De nem tetted. Ott állsz, nevetsz, de nem velem.

Egyre nedvesebb a szemem,

De ismét egy ember jön felém.

Kő nő a szívem sok sebén,

Hogy a fájdalom csillapodjon,

Szívem úgy ne dobogjon.

Köszönök neki, elmegy, és jön a következő.

Szemem már nem oly könnyező,

Mert kő nő szívem sok sebén,

Melyeket te okoztál.

 

 

 

Kép forrása