Kő nő a szívem sok sebén - Éljen a szerelmesek napja
Néha beszélek veled,
És úgy megfognám kezed!
Néha köszönök neked,
S érezném szíved,
Hogy a tiéd is úgy dobog?
Enyémben forró láng, égető tűz lobog.
De már késő. Elmentél.
A többiekhez. Engem elfeledtél.
Csak egy néhány szóra voltam veled,
Máris üres a helyed.
Én meg állok ott, és várok egy percet.
Tudni akartam, hogy visszajössz-e, tudnom kellett!
De nem tetted. Ott állsz, nevetsz, de nem velem.
Egyre nedvesebb a szemem,
De ismét egy ember jön felém.
Kő nő a szívem sok sebén,
Hogy a fájdalom csillapodjon,
Szívem úgy ne dobogjon.
Köszönök neki, elmegy, és jön a következő.
Szemem már nem oly könnyező,
Mert kő nő szívem sok sebén,
Melyeket te okoztál.