Kinek a pap, kinek a papné

 

Kicsiny országunkban, lent Délvidéken, sok-sok évvel ezelőtt egy falucskában megkezdte áldásos tevékenységét egy frissen felszentelt pap. Boldogság áradt a híveire, akik ugyancsak megszaporodtak, hiszen István atya e hely szülötteként indult el kitanulni a papi hivatás minden csínját-bínját.

Fiatal, életerős ifjúként tért vissza szülőföldjére, hogy a szeretet morzsáit hintse az olykor morózus falusiak és tanyasiak közé. Keresztelők, temetések, gyónások, és egyéb papi ténykedések töltötték be mindennapjait. A növendék lánykák kuncogva lesték mozdulatait, itták szavait miséről misére.

Így teltek az évek. A hittan tanítás valahogyan István atya szíve közepének tűnt. A tizenéves lánykák kacarászása, huncutkodása mosolyra fakasztotta. Különösen az egyik kisasszonyka érintette meg - azért valljuk be igaz, hogy szunnyadó, de mégiscsak - férfi hiúságát. Bármennyire is visszafogta érzékeit, egyre közelebb került Rozihoz, aki szinte minden szabadidejét a templomban töltötte. Néha lopva végigmérte Istvánt, és magában megjegyezte, hogy micsoda deli legény ez az atya. De a szíve sajnos másé, az Istennek tett teljes fogadalmat, mely egész életére kötelezettségek sorát jelentette.

Se a vér az erekben nem tud megálljt parancsolni, hiába minden fogadalom, ördögűzés, a rózsafüzér ezer, és ezer ismétlése, ha egyszer a szerelem tüze fellobban, eloltása a leghatalmasabb poroltó bevonásával sem lehetséges. A tiltott gyümölcs a legédesebb, így a tizenhat éves Rozi átadta magát a teljes megsemmisülésnek, és feláldozta leányságát a szerelem oltárán. István hagyta, hogy elsodorja az áradó érzelem, melyhez foghatót eleddig nem érzett.

E történet egy jó kis olasz vígjáték vezérfonala is lehetne, ám csak a filmvásznon, de mi kis párosunk két hús-vér ember, ráadásul lavinányi problémát indítottak el. Rozi szabályosan elcsábította Istvánt a híveitől, István ezután nem tudott szemükbe nézni. Mi lesz, ha kitudódik eme bűnös szerelem? Rozi szülei, és az ő isteni főnökei elájulnak eme hír hallatán.

Telt-múlt az idő, persze rendszeresen bűnöztek, mígnem Rozika pocikája elkezdett gömbölyödni... és egyre kerekebb, és kerekebb lett. Eljött az idő, hogy színt valljanak Isten és ember előtt...

 

Több mint 20 év telt el. István, mielőtt a kis Tündérke világra jött levetette a reverendát, és oltár elé vezette kedvesét. Három lányka, és egy fiúcska boldog édesapjaként immáron 14 éve a kis falu első embereként intézkedik, segíti híveit. A sok év gyógyír lett történetükre, köztisztelet övezi lépteiket.

A történet itt véget is érhetne, de miután Tündérke is eladó sorba érkezett, eljött az idő a párválasztásra. Kibe is botlott hát, mint egy papba, de szíve választottja nem egy egyszerű pap, az ő becsületes neve a Papp, két pével ám. Eme jó humorú srác a folyamatos bolondozásával ejtette rabul Tündérke szívét. Édesapja bár fájó szívvel, de mégis oltár elé vezette, és adta át a lányát a Pappnak. Azóta a kis Papp is meglátta a napvilágot.

 

Így történt, hogy kinek a pap, kinek a papné... a papné pedig azóta kiszeretett a valamikori papból, és továbbállt egy rabbival...

 

 

Mimmy Clein

( Farsang Zsóka )