kék és sárga

 

Mag volt,
hazátlan,
vitte a szél,
otthona így lett,
a betonszegély.
Virágba hívták
szédült reggelek,
sokszor megtaposták
őt az emberek.
Porba dőlt százszor,
de talpra állt,
otthona itt volt,
jobbat nem talált.
Mag többé tudta,
nem lehet,
gyökere itt van,
el nem mehet.
Szolid, szerény,
de ő a remény.
Kék és sárga,
árvácska,
árva,
gyökerét vesztve,
most szürke a járda.
Letépve alszik,
egy vén Bibliában.