Júdás - Éljen a szerelmesek napja!


 

Mondd, hiszel-e még?

Mondd, szeretsz-e még?

Mondd, vágysz-e még utánam?

Vagy csak hazudsz!

Mint mindenki másnak!

 

Mondd ki!

Nem vagyok más csak egy "némber"!

Hasztalan, s gyenge...

Kinek keze alatt eltörik a penge!

S szétfoszlik a húr...

 

S hogy hiszek-e még?

Talán...

Talán maradt még bennem parázs.

De szunnyad,

S mint homokóra, elfolyik az utolsó szem is...

S lejár időd!

S belémhasít egy éles tőr!

 

Harcolok!

S megfojtanálak, jól tudod!

Nem szeretsz engem!

Csak kihasználsz!

S én csak tűrök némán, s ostobán!

S tudom!

De vajon mégis...

Minek is tűrök?

Mire várok!?

Mi az, mit űzök!?

 

 

Nem kell más neked csak édes szavam!

Megértés!

Mert elég volt neked, minden mi rémség!

S csak szívod! Vérem édes nedvét,

Míg el nem fogy a csepp

S olyanná válok majd, mint te!

Ezt akarod?

Legyek sivár, kietlen?

Érzést nem érző érzelem?

Rabláncod?

Kivel csak kedvedre játszol!

S csettintesz, ha kell!

 

S józanésszel fut a pók hálójába... pedig tudja!

S a méreg csak átitatja!

De várjunk csak: ésszel?

Nem csak pusztán: tiszta szívvel!

Talán mégiscsak szeretem!?

Nem talán!

Sajnos tudom jól!...

Ezért húz oda folyton a fránya toll!

S hagyom!

Ez a sorscsapás!

Rajtam veri el ódáját!

S szeretek! ...

De félek!

Mert csalódok, s lehet... álmot kergetek most is!

S a pók továbbra is szívja vérem!

S villogó szemével csak engem kémlel!

S én hagyom, hogy elérjen!...

S hideg csókot ad a méreg!