Jelige: visszavásárolnám az életemet

 

 

Az interneten akkor és arról is informálódunk, amikor és amiről nem is szeretnénk tudni. Barátomnak másfél évvel ezelőtt ért véget öt évig tartó kapcsolata. Sokszor magam is tanúja voltam, a hetekig ötletelt tervek alapján vásárolt apróbb és nagyobb meglepetések történetének. Bevallom, néha irigyeltem, hogy ennyire tud szeretni...szeretni valakit, érdek és cél nélkül...ez olyan ritkán adatik meg az embernek, de neki sikerült, legalábbis azt hittem...Majd kimondatott a síron is túlinak tűnő szerelemről, hogy inkább ne...és vége...vigye mindenki, amit tud, vagy akar, esetleg ami marad. Aztán a korábbi meglepetések eredménye, amely az idők folyamán őket körülvevő, az életük részévé váló tárgyakká lettek, hirtelen emlékké meredtek. Majd évekkel később feltűnik egy hirdetés a monitoron, tudják, az, amelyik kéretlenül kúszik fel, és az általunk megtekinteni kívánt oldalt csak akkor érhetjük el, ha megpróbáljuk eltüntetni.A barátomnak sem sikerült...Hogy mit látott? A valamikor boldognak hazudott életét körbevevő tárgyakat, tudják az ötletelteket... Elképzeltem a barátom előtt filmkockaszerűen elszaladó éveket, a meghitt pillanatokat, a közös élményeket. Az egymás ellen feltáruló virtuális standok által kínált portékák egy talán sohasem volt őszinte szerelem történetét kiabálták gúnyosan a barátom felé. Kapni lehetett "karácsonyt" és "évfordulót", "születésnapot", sőt közösen kapott "diplomaajándékot" is.  Talán még alkudni is lehet, az aprópénzre váltott érzelmek felett... Vajon gondolt-e arra a hirdető, mit érez majd a barátom, ha a világhálón újonnan nyitott boltjába téved? Aligha hiszem.  
Ahogy azt sem hittem volna, hogy mindennek ellenére bolond barátom vásárolna...talán egy egész régi életet.