Jgzpor

 

Akkor, azon a hajnalon összeért, remegett ég és föld,

morajlott az égbolt, mint a vadul hömpölyg tenger.

Sr jégzápor alól hörg hanggal jajgatott a virág,

a búza, és minden, minden ami sárga, piros és tarka.

 

Lélekharang hangja pánik-sírással kísérte virágok,

a holtak útját megszakadt szívvel, azon a bús hajnalon.

Üres kalászok, sokszín növények, tekinteteteket az

égre szegezzétek! Szk esztend felé halad holnapunk.

 

Csak egyetlen egy éjszaka elég, és összeropan a test.

Csak egyetlen egy éjszaka elég, és elfásul a lélek.

Csak egy életvitel törik az emberben vinnyogva össze.

Csak egy kétely-remény mégis pislákoljon félve, remélve!