Imre bácsi hihetetlen esete


Az eperfa hűsítő árnyéka alatt pihegett Foltoska a meglett férfi...akarom mondani...eb-korban lévő skót juhász anyától, és „bármiislehetett" apától életet kapó eb.

Az augusztusi délutánon még a tücsök sem hallatta muzsikáját, a hőség elől álomba szenderülve nyúlt el a pipacsok tövében.

Imre bácsi feleségével, Mariskával a tisztaszoba vályog verte hűvösében szunyókálták a csirkepörkölt fáradalmait.

Foltoska már napok óta leverten heverészett, Mariska néni gondosan elkészített, és Imre bácsi szívélyes kínálásával fűszerezett ínyencségei sem hozták formába. Csak bele szimatolt a falatokba, nóziját jobbra-balra mocorgatva, de nem érezte, hogy eljött volna a csámcsogás ideje. Jobb napokon, megelégedett vakkantásokkal, és farkcsóválással köszönte meg e gondoskodást, amit cserébe a családra vigyázásért kapott. Ha Zsuzsi tehén tejét szerető szomszédok lépkedtek át az udvaron, kísérte őket a kiskonyháig, nehogy titkos utakra tévedjenek. Most fejét mancsaira eresztve szuszogott teljes mozdulatlanságban.

Késő délután a hőség alábbhagyni látszott, enyhe szellő simította meg Foltoska orrát. Imre bácsi nagyokat nyújtózva lépett kis barátjához, ellenőrizni állapotát. Ahogy közel ért, szinte megdermedt a látványtól. Legkedvesebb barátja kilógó nyelvvel, felakadt szemmel feküdt oldalára fordulva teljes megsemmisülésben. Azonnal a kutyus orrához tette kézfejét, de leheletnek páráját sem érzékelte. Szaladt a kiskonyhába, már előre kiáltozva Marika néninek, aki azonnal tárcsázta a régimódi mobilon a doktor számát.

Úgy fél óra múlva megérkezett a már nyugdíjas éveit taposó állatdoktor. Hosszú évek óta járt a családhoz, hol eb-oltás, hol boci születés, hol pocaivartalanítás miatt. Pályafutása során kapott néhány harapást az ebektől, ezért nem is mert közel menni hozzájuk. Kb. négy-öt méter tisztes távolból konstatálta Foltoska elköltözését a mennyei rétekre, ahol végre szaladgálhat társaival.

Imre bácsi másnap kora hajnalban elindult, hogy végső nyughelyet ásson elsiratott barátjának a kert legtávolabb eső, körtefái szomszédságába. Miután az ásást befejezte, visszament a fészerbe, ahova előző este fektette a kutyust. Lassú mozdulattal, féltő óvatossággal emelte fel a kihűlt testet, fejében peregtek az együtt töltött évek kedves történetei, közben szeméből könnyek áztatták, cserzett arcát. A gödörhöz érve lehelyezte a fűbe Foltoskát, és bele ereszkedett a sírba, hogy még néhány ásónyomot mélyítsen, majd megfordult...

...Foltoska teteme eltűnt. Nem hitt a szemének. Istenhívőként megfordult elméjében, hogy talán a mindenható felvitte magával a kis testet is, hogy lelkével egyesülve élhesse angyal-kutyus életét jutalmul a sok jóért, amit földi életében családjukra árasztott. De így „szőrén-szálán" eltűnni... érthetetlenül, és szinte megsemmisülve állt a gödörben. Egyszer csak Foltoska, mintha mi sem történt volna, szájában a legutóbb elé tett malaccsonttal a pofijában szaladt oda Imre bácsihoz vidáman, virgoncan. A gazda ekkor felnyalábolta, és amennyire ereje engedte szinte szaladva mutatta Mariska néninek a csodát, aki ezt természetesen isteni megnyilatkozásnak könyvelt el.

- Nesze Neked doki bácsi!- nevetett az asszonyka, majd végig cirókázta a huncut pofázmányt.

Ettől a naptól kezdve a kutyusnak mindenhova szabad bejárása lett, amikor hidegebbre fordult az ősz, az idősek szobájában aludhatott, amit korábban elképzelni sem tudtak.

Később kiderült, hogy egy begyulladt fog okozta a kutyus ájult állapotát, melytől kómába esett.

Azóta szinte még nagyobb gonddal végzi tevékenységét, és szeretetben éldegél hősünk.

 

2011.05.13. Mimmy Clein