Három testvér

 


Hárman ülnek kört alkotva,
egy pillantás, egybeforrva
mindegyik egy testben él.
Így szól a Múlt:
veled vagyok, őrizgetem:
vággyal teli szerelmedet,
csók-áruló csalódásod,
viruló fájdalom virágod.
Tarsolyomban mosolyog a
boldog gyerekkorod, mellette
ül ífjúságod zsengesége.
Nyeltél keserű kenyeret,
nem hiányzott konokságod,
hibára hibákat halmoztál,
belőle sohasem tanultál,
megbántottak, megbántottál.
Veled vagyok Jelenedben,
sokasodok Holnapodban.
Elég legyen, szólt a másik.
Cipellek, de nem érdekel
kajánul perzselő suttogásod,
lelketlen, élvezkedő mormogásod.
A Nap felkel minden reggel,
abban fürdök, úszok, sírok, ha kell.
Holdkeltével érkezek, szólalt meg a harmadik,
lassú lépteimet kíséri a násznép, ők hozzák
a Holnapot, még nem tudod, de belédzuhan minden hajnalon.
Nászutadon világosság-fáklyák
nekem a csillagsereg, kacagva várlak a mába,
szemtől szembe találkozunk, beléd nézek
titokzat-jöttöddel kacérkodok,
igen, veled, akinek Jövő a neve,
kihívásaiddal közeledsz, amiket

mind egy szálig én, a Jelen oldom meg.