Hajnal jött

 


ma nem rezzen az ég,
ma nem rezzen a lég.
ágyon felejtett fájdalom,
a csend a paplanom.


túl a bánatos árnyakon,
a csend oson,
a csend a lábnyomom.
a csend a fájdalom.
a csend az enyém?
ezt nem tudom.


bogár koppan fájón,
zavart falakon,
köd kúszik lassan,
és kúszik a fájdalom.


társam az éjszaka,
az örök sötétség,
örvény ölel forrón,
és elnyel a mélység.


szeretni nehéz,
de szeretni kell,
mosolyogj rám egyszer!
legyen a jel.
hogy tudjam,
élek, és itt vagyok,
hiányzom majd neked,
hogyha meghalok.


álmomban itt voltál,
és én meg veled.
elképzeltem egyszer,
hogy valaki szeret.


aztán jött a hajnal,
sok ezernyi fénnyel,
eltakarta titkom,
szerettem az éjjel.


hajnal jött, sok zajjal,
temette az álmom,
hozta a tegnapom,
minden valóságom.