Fűszerezett sznobéria


Zazi készülődött a szülinapi bulira, ahova barátnője invitálta már hetekkel ezelőtt. A Facebookon a meghívás sokadmagával érte el. Gigi, a barátnő, hatalmas szervezőkészséggel megáldva, minden apró részletre kiterjedően állította össze az eseményeket. Végül is a saját születése napját ünneplik, és csak egyszer negyven éves a nő. Bár akár lehetne tízzel ifjabb is, talán a sminkese vagy férje duzzadó bankkártyája fiatalítja? A barátokat pedig igenis el kell kápráztatni.
De térjünk vissza csöppet hősnőnkre. Ő már pár éve tagja a negyvenesek klubjának, de jókedve és fantasztikus életenergiája róla is lefaragott pár évet. Álmodozó művészlelke sokszor gyerekké varázsolja. Igazi „nőcis" alkattal megáldott: kerekded idomok, huncut, mézbarna szemek, gyömbérszín hajkunkorok arcába omolva, valamint az a mindig titokzatossá és kislányossá tevő mosoly, a szája szegletében apró gödröcskével cifrázva . Öltözködésében a csipke, a fodor, az áttetsző kelmék sejtelmessége, formás keblei kivillantása a férfiszemek kedvence.
- Mindig azt a testrészed emeld ki, melyet a legnőiesebbnek érzel! - olvasta egy női magazin stylistjének tanácsai között. Túl pár váláson, immár saját életét élve kis garzonjában tűnődik eddigi élete felett, ami igencsak bővelkedett regénybe illő történetekkel. Most pedig a ruhák, a „mit vegyek fel" szokásos slágvort. A franciaágyon már több réteg felpróbált darab szomorkodik, hogy nem ő a nyerő ma estére.
- Dögös kell, az tuti, hiszen a barátnők is mind most ezt a tevékenységet űzik - nevetgél magában.
- Dekoltázs, az jöhet, egy negyvenes nő igenis tegye ki, amije van, ez nálam DD+ - szórakozik előre látva Gigi férjét, akinek megengedett a kézimunka, mert ez ugye "családban" marad. Neje teljes jóváhagyásával olykor lopva benyúlt Zazi blúzába, s mire ő rácsapott volna a kezeire, már meg is simizgette idomait, amit jólnevelt leány-asszonyhoz méltóan csendben, de azért egy kis kézre csapással honorált, s ez már az évek alatt kezdett szokássá válni, amin Gigi is jókat kacarászott. Tudta, hogy megbízhat barátnőjében, így semmi veszélye sincs eme kis játszadozásnak, mert ugye ez „csak" valóban az. Ezzel az ő dekoltázs-hiányát pótlandó e kézimunka.
Fekete csipke felső, simulós ruha, organza blúz... talán mégis a sötét lila brokát ruha, amit a lánya kapott egy barátnőjétől, de csak annyit mondott:
- Anya, ugye ezt nem gondoltad komolyan, hogy hordani fogom?- és belehajította a szemétkosárba.
Akkor Zazi még vágósertés súlyban élte életét, így esélye sem maradt az elhordására, de egy óvatlan pillanatban kicsempészte azzal a „valamirejólesz" mozdulattal.
Immár harminc kiló mínusszal milyen jó szolgálatot tehet. Felpróbálta, a méretes tükör elé lépkedve.
- Ez az! Megtaláltam! ( Ez volt hajdanán a valamikori Danubius rádió szlogenje.) Tökéletes és hihetetlen! Beleférek. Csak a hossza... hol egy olló? - tette fel a kérdést saját magának, s már sercegett is nagyanyja svédacél spéci szerszáma, hogy épp térd felett vessen véget a kelme folyásának. Elővette mindenféle színű, mintájú és fazonú harisnyáit rejtő ládikáját, és húzta, dobálta kifelé a hol csodás, hol felszaladt szemű darabokat, melyek vagy a csilláron, vagy a szekrény nyitott ajtaján landoltak. Karácsony sem lehetne szebb egy férfiembernek, mint a szexi csipkés kollekció himbálózása.
- Ez az! Megtaláltam! - hangzott az ismételt szlogen, amikor rálelt fekete és lila mintázatú mesés olasz combfixére, melynek hihetetlen, de párját is megtalálta, s már húzta is lábára azzal a különös műgonddal, amivel a szexfilmekben teszik a démonok. Feszes combját körbefonta a csipke, illegette magát a hatalmas tükör előtt, s örömmel konstatálta, ha táncolni kerekedik kedve, a szoknya pördülése huncutul kivillantgatja majd eme harisnya-költemény legfelső mosolyát. Hozzá az elmaradhatatlan lakk tűsarkú, amiben illeghet a nőci, bár könnyen pottyanhat, de szerencsére csakis olyankor, mikor egy szemre való lovag épp a közelben sündörög.
Készülhet a smink, leheletnyi lilás árnyalat a szem köré, persze csak módjával, nehogy kocsmai verekedést szimuláljon, inkább a ruha színével harmonizáljon. Hosszú pillát ébenfekete spirállal erősítve, s hozzáillő padlizsánszínű, dögös rúzs, és az az elmaradhatatlan, titokzatossá tevő szájfény. A frizura hullámai alapadottságok, csak egy kis hajhab, utána szárítás, és a kunkorok hullámozhatnak szerteszét, fényesen, végül fejet lógatva hatalmas borzolás, kócoskás hatást keltve. Na és az elmaradhatatlan smukkok. Aranynak látszó szolid darabok helyett, inkább választja a vastag, sok karáttal futtatott ékszerkészletet, a brillek helyett üveg strasszokkal. A brillek valaha dédanyja függőjében díszelegtek, de az már a múlté, benyelte az idő, illetve a pénztelenség vasfoga. Így is elég barátnőpukkasztó lesz a látvány, hiszen majd minden alkalom ettől olyan stílszerű.
Az étterem jobban hasonlított egy hatvanas évekből itt felejtett, lepusztult kocsmához, mint egy elegáns vendéglőhöz, de nem ez volt a fontos, hanem a baráti társaság felhőtlen jókedve. Hosszú, összetolt asztalok körül ültek már a korábban érkezők, jóféle házi mézes pálinkát kortyolgatva, mikor Zazi megérkezett kis ajándék kosárkájával, melyet lányával készítettek különleges műgonddal összeválogatva. Ismervén barátnője sznobériáját, ólomkristály, ükanyja hagyatékából megmaradt kehelyben egyedien elkészített édességeket sorakoztattak, csipkére emlékeztető selyem csomagolás rejtekében néhány szál Herendi porcelán, rózsával fűszerezve. Zazi szívesen vált meg e becses tárgyaitól, úgyis csak a szekrény gyomrában porosodott, nem szerette az efféle apró csecsebecséket mutogatni. Tudta, Gigi él-hal az ilyesmiért, mindegy, csak drágának tűnjön, ebből, és persze kolbász helyett kristályból csináltatta a kerítést is. Még mini kutyusa nyakörvén is brillek sorakoztak, de az is lehet, hogy „csak" Svarowsky kristályok.
Kezdetét vették a köszöntésekhez tartozó puszilkodások, csak úgy, úrinősen, egymás arcához nem érve, bele a semmibe. Ezek azok a bizonyos képmutató gesztusok, kiválóan passzolva a smukk-hegyekhez, nehogy az éltesebb hölgyek orcájának néhány foszlánya lepottyanjon a kissé koszoskás kövezetre.
- Micsoda cuki a szerelésed Életkém! - hangzott a dicséret a barátnőtől, ahogy végigreptette tekintetét Zazi gondosan összeválogatott öltözékén. Ha tudná honnan van, és a ruhája alja szegetlen, melytől rusztikus hatást kölcsönöz.
- Most vettem, kimondottan erre az alkalomra a Náray szalonban, de ne kérdezd az árát! - mosolygott hősnőnk. Barátnője elismerő szemvillanása után hellyel, illetve egy annak nem nevezhető székfélével kínálta, amit a cseppet sem alkalomhoz illő öltözékű, és modorú vendéglős valami poros sufniból húzott elő, aki mellesleg kényeskedő, újgazdag nejével is a baráti társaság oszlopos tagja. S mi lesz az ezután érkezőkkel?
- Majd állva vacsoráznak, vagy egymás ölén lelnek finom falatokra - vihogott a kocsmagazda.
Gigi belekukkantott a csomagocskába, odabiccentett egy köszike félét, és fogadta a frissen érkezőket, többé nem is törődve a meglepetéssel. Minél hatalmasabbnak bizonyult egy-egy ajándék, annál hevesebben pislogott bele, sőt tépte a csomagolást, hol ujjongó, hol megvető pillantást vetve azok beltartalmát kukkantgatva átadójára.
- Verset is írhattam volna neki egy kis lapocskára, az alig egy tenyéren is elfér. Persze, ahogy ismerem drága barátnőmet, a lakásában a könyvek csak dekorációk, melyek nem téma, hanem szín szerint sorakoznak, avagy elvétve ücsörögnek szekrényén. Valószínűsítem, hogy életében sem olvasott el egyetlen verseskötetet sem, kivéve az általánosban kötelezőket. A levelezős érettségijét is titok övezi - mókázgatott magában Zazi.
Lassan megtelt a terem, többen csak bárszéket, vagy nyári estek porviharos hangulatát idéző hiányos lábú, vagy karfájú ülökét kaptak, de ez sem tántorította el őket a sokféle mézes pálinka kóstolgatásától. Mert ugyebár egy magát és a férje bankszámláját valamire is tartó úri hölgy csakis pálesszel tud koccintani, ami igazából a férfiemberek itókája, de az emancipáció ide vezetett. A lényeg, hogy ártson. Még ha tűsarkakon is ül, áll, táncol a nagyérdemű.
Zazi végignézett az asztaltársaságon, régi barátnők, méretesre renováltatott dekoltázsokkal és ajkakkal, idegen, de mégis a médiából ismert néhány celeb külföldre szakadt, de néha hazalátogató atyafi, nyugalmazott volt nagymenő, egyszóval látszatvendégek.
Hajnika is betoppant, nem is lehetett volna nem észre venni, mivel óriási keblei pár perccel megelőzték belépését, aki nemrég nyerte meg a helyi minuszos IQ bajnokságot, mögötte hosszú, tömött sorban rátapadva egy negyvenes, külföldi énekes imitátor barát, ki inkább a munkát, mintsem ideálja hangját szereti majmolni. Hatalmas mérete, szinte árnyékként emelkedett Hajni mögött kezében egy jó flaska mézes pálesszel.
- Nesze neked, te gyerek, jól fogsz mutatni a bárszéken a kis asztal mellett - vágta felé kacagva a Zazi mellett ülő Jocó.
Jocó társaságát már vagy húsz éve a baráti kör tagjaként évente pár alkalommal élvezhették. Amolyan lányosított, egyébiránt születendően saját neméhez vonzódó, jól menő palsztikai sebészként ténykedő, ötvenes éveiben járó, még a női szemeket is felszedő sármőr. Hihetetlen humorérzékkel megáldva, így Zazi szórakoztatása biztosítottnak látszott.
- Te Zazi! Az asztalon csak pálinkát és ásványvizet látok. Hol vannak a borok? - kérdezte hirtelen Jocó, miután a negyedik pálinkát felhörpölve lerángatta nyakkendőjét.
- Édesem, kedves vendéglátónk szerint ott a bárpult, ha ez nem tetszik, fogyaszthatunk saját kontónkra bármit - válaszolta Zazi.
- Sebaj, itt ez a mézes pálesz, tudod mit? Igyunk! Lesz, ami lesz. Még a végén megfogdosom a feneked, pedig tudod, mennyire undorodom attól, hogy nőt érintsek, amit csakis munkámból kifolyólag teszek - kacsintott Jocóból az alkohol.
Zazival szemben ült régi ismerőse, Edina, aki évek óta vállalta leszbiségét, lent élt dél Európában, de hogy mivel foglalkozott, senki sem tudta. Valaha üzleti kapcsolatban álltak, amikor Zazi kis bárjába szállította a külföldről nehezen beszerezhető italokat nagyon kisker áron. Akkor még hosszú, ébenfekete sörényt viselt, mára kiszőkült, és szemre való nővé változott. Hiába, a nőket a kor megszépíti, mint a gyermekáldás, ami Edinát már nem fogja még szemre valóbbá érlelni. Párszor hozzáfeszítette lábát az asztal alatt Zaziéhoz, aki az egyre erősödő pálinka-hatás miatt olykor még viszonozta is, de az is lehet, hogy Jocót gondolván a lökdösődőnek, kísérletet tett a másik nemhez való vonzódásának felélesztése érdekében. A semmitmondó vacsora után Edina rákacsintott Zazira, majd elé állt, és felkérte egy spanyol táncra.
- Húha, ennek fele sem tréfa! - hangoskodott Jocó, nem is titkolt röhögése kíséretében. Zazi vevőnek tettette magát, és a széket hátratolva feltápászkodott, s odasúgta Jocónak:
- Na, figyu Életkém! - s már ropni is kezdték magas lábemelgetéssel kezdve. Edina egyre szorosabban húzta olykor magához Zazit, aki ettől nagyokat kacagott. A társaság zöme már szintén a táncparketten, illetve a kövezeten kopogtatta tűsarkait és miegyebét. Ebben a kis csapatban ez sem volt senki szemének furcsa, hisz több tíz éves összejöveteleik alatt temérdek furcsaságot éltek meg. Ők egyre bátrabban lengték a spanyol tánc különös vegyítését kipirult arccal, hatalmas mosollyal fűszerezve. A zene és a mézespálinka elragadta minden érzéküket. E megállíthatatlan őrületfolyam csak akkor hagyott alább, amikor a házigazda pálinkás poharakat nyomkodott a mulatozók kezébe, amit igencsak sűrűn ismételt. Zazi szédelgett Edina pörgetésétől és egyre sűrűsödő csókjaitól, ami az elején még zavarba hozta, de az „egyszer élünk" közhely eltompította agyát. Hajnaltájt már összekapaszkodva, hatalmas kört alkotva buliztak, így ha valakit elkábított a mézes nedű, ki sem eshetett saját magából, nyugodtan élvezhette a kábulást.

Zazi iszonyú fejfájásra ébredt. Lassan nyitotta ki szemeit, sejtelmes fény szúrta retináját. Lazára lehúzott redőnyön keresztül törték a déli fények. Tudata még az éjszakai ivászat tompaságában lüktetett, csak sejtetve, hogy eddig ismeretlen terepre tévedt. Abban a pillanatban egy hang és egy kéz édesded simogatását érzékelte.
- Hogy aludtál Egyetlenem? - kérdezte széles mosollyal Edina.