Egy szarka szíve - Éljen a szerelmesek napja!



 

Vigyázni kell, mert a szarkák okosak!

Ők aztán nem is akármilyen madarak!

Kemény minden pillantásuk,

Nekik büszke csak az aurájuk!

Különleges madarak, akár egy tekintélyes akarat!

Súlyt, ha kell, s törvényt oszt!

De valójában nem gonosz!

 

Tekintélyes Szarka Úr!

...S izzó fényben úszik a mosoly!

Álarc csak, mi tarka szépséged!

De megtéveszteni nem lehet a kékséget!

 

Tudom, hogy fekete tollad mögött mi honol!

 

Egy patak! ... Mi egy szarka szíve!

Mégis úgy érzem, valami bánat ül ott benne!

Büszke, bátor szarka szív!

Benned piciny búbánat virít!

 

De hiszen búbánatra nincs okod!

Szívedben csak szeretet dobog!

De tudom, ha érez a szív, fáj!

S ha fáj, akkor szeret!

Mert fájdalom nélkül, szeretni nem lehet!

 

Kész talány, s rejtelem

Mit e madár fest ott, fent nekem!

Furcsa nekem szárnycsapása, de mégis kedves illanó susogása!

Más ő, mint a többi szarka, kitűnik közülük is ékes mivolta!

 

S no... de hiszen én is más vagyok!

Ez az, mi talán e madárral összehoz!

Mint felhők fuvallata, úgy repülsz az égen

Nincs is szebb madár

Csak ő, ott fent nékem!

 

Tudom minden gondolatát,

S olvasom dallamát, annak ősi, lírai kottáját!

Meglátom, mit más benne nem tudott,

S ez miatt talán minden madár otthagyott!

 

De nem vagy egyedül!

Az én szívem nem érdes!

Melegségtől fényes!

Annyira édes!

S mikor e furcsa, tarka madár kitárja szárnytollát,

Mintha azt akarná, halljam meg ősi, lírai ódáját!

De ha kitárod szárnytollad...

Akkor engedd, hogy megenyhítsen

A tündöklő, ősi szózat! ...

 

Ősi szózat ő... kinek hangja sugárzó

Mitől még e madár szíve is talán olvadó!

 

Fekete, s egyben fehér a palástja,

Nem tudni, mit rejt,

Kettő az egyben aurája!

Kész értelem, s félelem,

Mert nem tudni, mit jelent

A szarka kőszikla érzelem!

 

S félve néz két szép szarka szemed rám,

De én még mindig félve,

De csak mosolygok Rád!