Ég bennem egy gyertya

 

ég bennem egy gyertya

olvadó viasza fájdalom forrása

forró magmaként űzi beteg testemet

sem jobbra sem balra nem enged engemet

egyik énem békés szeretetet áraszt

másik türelmetlenül várja a választ

emez jóból kíván erőt meríteni

amaz onnan bentről akar építkezni

nagy titkokat hordok a lelkem elfedi

látni nem engedi

 

ég bennem egy gyertya

szívem mélyén egyetlen parázsló máglya

talán ma még azt hiszem hogy játék csupán

verejtéktől nedves ruhám küzdök ostobán

a testem elfáradt levegőért sikít

valami bennem oltani készül iszik

kortyolom a hűs nedűt végre lélegzem

gyorsan ég viasza fényezi új képem

felcserélem-e elfajzott vérem vízért

ha a tűz megkísért

 

ég bennem egy gyertya

lángja vakká tesz erősen sebzi szemem

pislogok hátha megértem ébredésem

égj csak élj a mának holnapod kiderül

dereng már valami gyertyám csonkja hevül

vágyom a messzeséget ismeretlenül

elfogadás nincsen üvölti a harag

vágyam messzesége ismeretlen marad

a heves anyag vetkőztet minden pucér

fájdalmas űr a tér