Dezső Ilona Anna: Márciusi koszorú

 

színes szavakból fontam koszorúmnak rímét

hogy méltó mód tisztelegjek szerény utódként

fejet hajtva előttük kik éltüket adták

piros fehér zöld szalaggal körbe is fonták

piros hiszen vérük a magyar földet mosta

fehér a gyolcs mi őket máig beborítja

s zöld a remény füve kövér legelővel

eggyé váltak a dicsőséges teremtővel

mintha ez a tavasz  is utánozná őket

megköszönve a napot mit értünk átéltek

puszták vándorlegénye ha ma feltámadna

együtt zengene velünk a Himnuszt dalolva

Talpra magyar" - üvöltené a pesti szélbe'

egy ifjú kinek szava most is megigézne

a „Talpra Itália"- délen is visszhangzott

ugrott Európa legyőzni a zsarnokot

mindkét vers örökérvényű nemzeti krédó

ellene hiába akarnák nincsen vétó

legnagyobb költője Mamelli az olasznak

Petőfi zengi dicsőségét a magyarnak

fűzfasíp nádparipa szülőföld"- te drága

lehetne ennél szebb a magyar ember álma

magasztosabb szavunk volna-e a hazánál

szállhat-e a szó magasabbra a madárnál

hol hasítnak levegőt fényes szárnyaikkal

tűzben edzett ábrándok égnek nagyjainkkal

Talpra magyar" - zeng ma is az örök szónoklat

Rabok nem leszünk" - többé a magyar ég alatt