Dezső Ilona Anna: Hold súgta gondolatok

 

Kékkarú fák árnyékában élek,

mégsem ölel meg, akire vágyok:

csak ne háborogna bennem a lélek,

megadná pihenésem, amire várok.

Jéggé fagytak kertemben a rózsák,

illatukat ellopta a fagycsipkés Halál.

Hull a hó. Téli álmukat alusszák

dunnája alatt, didergő kamillák...

Repdesnek meg sem született árnyak,

tágul a tér, sóhajtanak az ágak...

Időtlen hajóján vitorlát bont

álmaimat éltető, öreg Hold.