Csillanó hópihék - Éljen a szerelmesek napja!

 

 

*Hópihe száll, suttognak a fények*

Szívemben furcsa érzések kélnek.

Ezer hópihe, s megannyi rejtelem,

Mondd, mi ez a pajkos érzelem keblemben!?

Fehér fényed - fehér fényed,

Nem lehet más, csak a Te éked!

 

Szikrázó tünemény, vagy parázs a fényben?

Szebb vagy nékem, mint csillámló, égi fényed!

És mondd csak: Miért vagy oly kedves nékem?

Mint mindig, megannyi télen.

 

Szorít a szív, tél szava zeng,

S fent, hirtelen egy kis csillag üzen!

Ragyogó mosolyával rámkacsint, s mellé piciny csillámport hint.

Holdvilág sugara fénylik nékem, s most már úgy érzem, igen, talán értem.

Szívem a rózsád, rózsád a szíved!

 

És a fények még mindig égnek, s egyre több gyúl,

Oly szép, hogy már-már félek!

Fenyőillat susog a szélben, ünnep szava dalol nékem!

Hópelyhecske gyere még el nékem, mert kedves vagy, érzem, s ismét lángban égek.

Mint mindig, megannyi télen.

 

Mesés illúziók, tovatűnő hópihék, daloljatok még nékem, hisz Ti vagytok a „varázs", mi *kell nékem - csodás fények, csillanó, csodaszép hópihék!*