Csillagszerelem - Éljen a szerelmesek napja!


 

 

Nézz fel az égre, s keresd azt a csillagot!

Hogy melyiket?

Azt, amelyik a „legszebben" ragyog!

Nézd! Az a csillag ott, én vagyok, s csak neked ragyogok!

S ha ez a csillag felragyog, a többi csak úgy hunyorog!

 

Hogy milyen e csillag? Elmondom!

 

Furcsa egy csillag, mi én vagyok:

Kedves és kissé túl bolondos.

Fénye bár nem olyan szép, de a lelke, az mindennel felér!

Nincs is másik az égbolton, mert különleges, ha én mondom!

Ez a csillag más, mint a többi! Szépsége a lelkében rejlik!

Ha fénye megérint, reád tekint, neked is érezned kell ezt megint.

 

De e csillag vajon miért ragyog!?

Mert szívében egy gyönyörű, ékes csillag ott ragyog!

Csillagok ormán, valahol egy ékes csillag vár reám:

Fénye csak olyan sugárzó, színezüstben szikrázó, bolyongó, de mégis oly megragadó.

Ragyog a szívem, ha meglátja, mert ismét fellobban bennem a kék üstökös lángja.

 

Édes szívem, kicsi csillagom, te vagy nékem a legszebb!

Galambom, angyalom, ragyogó aranyom!

 

Soha nem volt még szebb csillagom nékem, mit e csillag nyújtott nekem ott, fent az égen!

Úgy érzem, tudnám szeretni e csillagot! Nem is kicsit, nagyon-nagyon!

De vajon e csillag is így érez?

Hiszen fénye elmondta!

 Csillagom különleges fénye megfogta, mégis, néki én múló csillag vala!

Egy másik csillag ragyog a szívében, ki őt szereti már oly régen.

Gyönyörű, bájos egy csillag ő is, de vajon szíve rejtekében mi az, mi búvik?

Vajon néki, mit jelent csillaga? S csillagának ő vajon mit jelent?

Éji homály fedi e kérdést, úgy fáj nekem ez az érzés!

 

Két kis csillag szíve nem verhet egyért, jól tudom!

Fohász szava fut az éjen át, ékes csillag, csak te tudod, szívedben mennyire ég a vágy!

Lehet ebből még csillagszerelem, vagy ez csak egy kétes érzelem!?

 

De ha a sors angyala azt akarja, talán lehetne ő még az én csillagom valaha!?

Csillagbéli szerelem, kellesz énnekem!