Csillagpor

 

 

messzi galaxisnak
volt a legszebb fénye,
álomvilágnak a különös lénye,
az imbolygó csillag,
ha körbelengte pára,
a valóságnak néma,
talmi alkotása.
eleget ragyogott
a végtelen égben,
sohasem létezett,
vagy már megszűnt régen,
felizzott és eltűnt,
csak egy lobbanás
utoljára szép,
fényes robbanás.
egy csillag az éghez ért.
elégett semmiért.
aztán földre hullott
némán, eltiportan,
talán egy bakancson
ott van lent a porban.