Az új ruhám

Jó vagy rossz változások ölelnek,

leperegnek rólam, mint a homokszemek.

Akár szépek, akár megoldásra várók sürgetnek,

 szűk az idő, kevés a gyorsaság, a tett megfeneklett.

Most felveszem a legszebb ruhám,

tükör elé állok, megsínítom ráncaim hadát,

A fene vitt volna el benneteket!

Csúf vagyok, pedig az enyémek

nevetnek ezen.„Ne nézz a tükörbe!

Mi sem a tükörképedet öleljük, hanem téged.”

Nem tagadom, a hiúság azért bujkál bennem.

Nincs mi tenni! Bele kell nyugodni:

ráncaim hadába,

 harmadik fülembe,

jöhet az okulláré,

kificamított térdem a ráadás,

de rajtam a legszebb ruhám.