Anyaaaaa!

 

 

Anya! Anyaaaaaaaaa!

 

Megjött a tavasz! -nézünk egymásra,
Mire is gondolhatnánk másra,
Hisz ordít a kislány odakint, ni,
Mint tavaszonként mindig-mindig,
Mikor fent felejtett valamit.
Vagy csak hiányolt valakit?
Fázott, szomjas volt talán?
Órákig anyázott a lány.
Nem volt kulcsa, vagy elveszett?
Tegnap nem lehetett ugyanez!
Kapu nem nyílt, az ablak se,
Anya tévézett odabe?
Fülhallgatóján beszélgetett,
Azon zenét dübörgetett,


S tőle az ég is zenghetett?