Álmaim lovagja - Éljen a szerelmesek napja!

 

 

Nagyon szeretlek!

Istenem, be imádlak!

A Mindenhatóra mondom!

Csak Téged várlak, de hiába!

 

Téged látlak messzeségben,

Köddé vált szívem bús rejtekében,

Meggyötört, parányi lelkem, hűvös menedékében.

Egy barna szempár reményvesztett, holt tükrében.

 

Feledni őt!?

 Kiért még soha nem dobogott szívem így!

                                                                Hogy is tudnám!

Ha egyszer érző szívem valahol mégis őt választá!

 

De borongós szívem valamit vár...

Te vagy kiért dobog, s majd megszakad már!

 

És ó, jaj!..

Már a gondolatod is édes!

Mosolyod oly vakítóan fényes, annyira édes!

Repes a szívem, ha meglátlak,

Nem is tudod, mennyire imádlak!

 

Örvénylik a szerelem bennem,

S e szerelem tüzét te fűtöd bennem!

 

De van valami, ami fáj,

Mit megfogalmazni nem is lehet talán...

Talán egy szó, egy őszinte vallomás,

Mi az ő ajkát elhagyván

Csak nekem,

S tényleg szívből szólna...!

Édes Istenem...!

Be jó is volna!

 

S hogy tudnék örülni én!

Arra nincsen szó!

Enyém volna, minden, mi jó!

S már nem lenne hazug sem a szó!

 

Szívembe fogadnám őt rögtön,

S nem lenne nálam boldogabb nő sehol, e kerek földön!

 

Sóhajok hídja, álmaim lovagja,

Sújtó akarat!

Én mégis téged szeretlek

„Te Páncélos lovag"!