A sürgősségi osztályon

 

Középkorú, jókedélyű sebész és a nővér állnak készenlétben a sürgősségin. Szerencsés éjszakájuk lesz, ha így folytatódik, ahogyan kezdődött a váltás, gondolták ők, beszélgethetnek, kávézhatnak, de meg sem ihatták még a feketét, amikor kopognak az ajtón.
A nővér felkel, ajtót nyit, majd odaszól az orvosnak: gyilkossági és öngyilkossági kísérlet.
- Jövök, hallatszott az orvos hangja, aki a kis kávézófülkéből sietve igyekezett a rendelőbe. Csodálkozva megpillantotta a betegként jelentkezőt, aki hetven év körüli lehetett, miniszoknyában, majd köldökig kivágott blúzban, az „ütközők" kipeckelve, félig kidobva, ujjnyi vastag smink bedobva. Hm, majdnem szemrevaló, villant át az orvos agyán.
- Mi a problémája, hölgyem?
- Gyilkossági és öngyilkossági kísérlet.
- Hogyan?
- Az autót vezettem, mivel meleg volt, bugyi nélkül voltam. A mellettem ülő férfi pillanat alatt átnyúlt az anyósszékről, és belecsípett a nemi szervembe. Úgy felizgultam, hogy félrerántottam a kormányt, ez által kis híján összeütköztem egy hatalmas teherautóval. Meghalhattam volna, de ez nem minden, közben meg a nemi szervével a fenekemet veregette.
- Jó nagy lehetett neki, ha ezt az anyósszékről megtehette - jegyezte meg az orvos.
- De doktor úr! Tréfál velem? Én még most is remegek az izgalomtól. Kérem, vizsgáljon meg engem! Képzelheti, az izgalom miatt, meg a fájdalom miatt, azon törtem a fejem, hogy öngyilkos leszek. Érti, ugyebár?
- Vetkőzzön le, és feküdjön az asztalra.
- Meztelenre vetkőzzek?
- Nem, csak a bugyit vesse le.
- Nincs rajtam. Hogy vessem le?
- Akkor csak feküdjön az asztalra.
Az orvos vizsgálva a nőt, a szeméremajkakon kék foltot lát.
- Asszonyom, ez nem friss csípés!
- Nem is. Három nappal ezelőtt történt.
- Felkelhet.
- De nem vizsgált meg.
- Nézze, én sebész vagyok, nem nőgyógyász. A vaginát nem vizsgálom meg. Tesz feljelentést a tettes ellen?
- Nem, de pszichiáter, az kell nekem. Még most is rettenetesen fel vagyok izgulva.
A sebész testvére a pszichiáter, úgy gondolta, megtréfálja egy kicsit az öccsét.
- Na lássuk csak, asszonyom - mondta az orvos, leült a számítógéphez, elkezdett gépelni, hangosan mondva a szöveget. X.Y. három nappal ezelőtt bugyi nélkül hajtotta az autóját, amikor a mellette ülő férfi - aki ellen nem tesz feljelentést -, belecsípett a szeméremajkába. Ezzel fájdalmat okozva...
- Doktor úr, nagyon, nagyon, de tényleg nagyon, nagyon nagy fájdalmat okozva. Mellékesen, volt Ön már tökön rúgva? Ha nem, hát hallotta, úgy fájt, mintha Önt tökön rúgták volna.
- Jól van, írom tovább. Nagyon, nagyon, de tényleg nagyon, nagyon nagy fájdalmat okozva, mintha engem tökön rúgtak volna, kis híján megölte a férfi a hölgyet három nappal ezelőtt.
- A fenékveregetést se hagyja ki!
- A fenekét nem hagyom ki, amit a férfi a nemi szervével ütögetett. Miután még mindig izgalmi állapotban van, pszichiáter véleménye szükséges.
- Doktor úr, okvetlenül, azt is írja oda.
- Okvetlenül, doktor úr, azt is oda írjam.
- S ü r g ő s e s e t - írta az orvos a végére, de ezt nem mondta hangosan.
- Tessék, asszonyom, holnap, mivel most éjszaka van, jelentkezzen a pszichiáternél.
Másnap csörög a sebész telefonja. A testvére hívta.
- Mikor komolyodsz már meg? Mellékesen velem is meg akarta nézetni a nunáját, de én azt ajánlottam, hogy nőgyógyászhoz küldöm, és minden rendben lesz. Tudod mit mondott?
- Honnan tudnám!
- Majd most megtudod! „Nem lehet, mert a nőgyógyász csípett meg."