A magocska története



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép dundi magocska.
Azt hitte, ha felnő, egy szép, gyönyörűséges virág nyílik belőle, amelyen ámulva megpihennek majd a színes pillangók és felsóhajtanak:
- Ó, de szépséges virág, bárcsak mi is ilyen színpompásak lehetnénk!
Alig várta az enyhet adó tavaszt, amikor elolvad az első hó és végre elvetik.
És eljött a várva várt tavasz. 
Jólesően melengette a földet a Napocska és vígan csiripeltek az első madarak. 
A magocska földre hullott. Csírázni kezdett, várta, hogy kihajtson. 
Gyökeret eresztett, hogy jó erősen belekapaszkodhasson a talajba.
Először két félénk kis sziklevelecske kukucskált ki a napvilágra. 
A magocska körülnézett. 
Látta a Napot, amely jól esően melengette, a felhőket, amelyek esőt sejtettek, és a fákat, ahogyan rügyeztek.
Izgatottan várta a virágzását. 
Nyújtózkodni kezdett az ég felé, a Napocska megsimogatta és nőtt-nőtt, olyan magasra, mintha viszonozni akarná a simogatást. Leveleket hozott és apró, zöld, mindenbe belekapaszkodó kis indákat.
- Ejnye, hát bajuszom nőtt! - bosszankodott, mert eddig azt hitte, hogy lány, egy karcsú és gyönyörűséges virágszál.
És eljött a virágzás. 
Apró, rózsaszínű virágokat hozott, szerényeket, olyanok voltak, mint egy félénk kis pillangó. 
Kicsit csalódott volt.
Aztán nemsokára a virágból kinőtt egy zöld kis hüvely, benne megannyi apró magkezdemény. 
Egy huncut kis felhő nyakon öntötte és hamarosan épp olyan dundi magocskák nőttek a kis zöld hüvelyekben, mint amilyen az egykori magocskánk volt.
Ekkor a gazdaasszony kis kosárkával kiment a konyhakertbe, és leszedte a termést. Nem törődve a mi magocskánk színes álmaival, szedett pár szál sárgarépát, petrezselymet, és főzött egy jó nagy fazék bablevest.