Zárlat

...zajtalan lárma...

 


kattan az agyban,
zajtalan lárma,

semmibe fordul,
banális dráma,

hittem, ha hittem,
ébredek már.

imbolygó híd és,
alatta láva,

ennyi az élet,
zuhan a táj.

vénába robban,
mielőtt fájna,

elfogy a szépség,
életbe zár.

szép szemed kékje,
felszálló pára,

emlék, csak emlék,
annyira fáj.

üvölt a csend is,
a szívembe égve,

kékkel az égbe,
semmi se vár.

csattan a hajnal,
a tegnapi jajjal,

tűnik a kép,
a szívembe váj.

csend sugarában,
a tegnapi tájjal,

omlik az ég,
és tágul a föld.

hiányod lobban
tört pillanatban,

csúszik a tér,
és meghal a szó.

dörren a nyárvég,
megriadt árnyék

toppan a létbe,
börtönbe zár.

szó letaszítja
az eget a földre,

vércsepp a kőre,
múlik a nyár.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
ariadne
#7. 2015. október 10. 17:25
köszi drága Answer:))
előzmény: Answer hozzászólása, 2015. október 10. 17:23
Answer
#6. 2015. október 10. 17:23
Jó vers, tetszett!
ariadne
#5. 2015. október 10. 09:54
köszönöm kedves figyelmedet Karola:)
előzmény: hozzászólása, 2015. október 10. 09:52
ariadne
#4. 2015. október 10. 08:31
köszönöm drága Mila:)
előzmény: Mara hozzászólása, 2015. október 10. 08:28
Mara
#3. 2015. október 10. 08:28
Fájdalmasan szép a versed! Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke