Yolla - Szeretethiány (5/5)

Gordon bekapcsolja a karácsonyfa égőfüzérét, feltesz egy halk karácsonyi zenét és a társaság másfél órán át megpróbálja elfogyasztani a házasszony főztjének tetemes részét.


Másfél év múlva


Hull a hó, milyen jó is lenne legalább sétálni egy nagyot a hóesésben, de nem lehet, mert vacsorára megérkezik Lotár negyedmagával, de hogy kiket hoz magával, azt nem tudják, mert nem árulta el és titokzatos mosolyát látván az asszonynak lennének tippjei, de megtartja magának, meglepetésében hadd örüljön Gordon, mert számára ez lesz az igazi megnyugvás.
Párjának a stroke után fél évébe telt, mire visszanyerte egészségét és hála a pszichológusának, lelkileg is rendbe jött, igaz, az asszony megtett mindent, hogy visszatérjen az életkedve is, elvégre egyszerre elveszteni a szerelmét és a fiát, nem mindennapi veszteség. Deáról azóta sem hallottak semmit, melyet nem igazán bánnak. Szerencsére Lotár átértékelte az apjával való kapcsolatát, és mindkettőjüknek jót tesz a fiú hároméves távolléte, ennyi idő alatt legalább elhalványulnak a sérelmek és kiegyensúlyozott apa-fiú viszony lesz közöttük, amint lejár a külföldi munkája.
Hála a Skype-nak, szinte minden nap váltanak egymással néhány szót, és látszik, hogy mennyire fontos ez Gordonnak, úgy várja a fia hívását, mintha az élete múlna rajta.
Felállították a karácsonyfát, valamennyi dísz hófehérben pompázik rajta, csak az égő füzér fénye kékes árnyalatú, amely különös pikantériát ad az egésznek. Alatta gondosan becsomagolva az ajándékok, rajta állnak a nevek, hiszen mindketten vettek a másik kettőnek, meglepetés lesz, mert nem árulták el az ajándékuk mibenlétét.
A három vendégnek, miután nem tudják kilétüket, élelmiszerkosarakat állítottak össze, melyekben a legfinomabb magyar italok, ételek és édességek vannak, éppen ezért nemtől, kortól, nemzetiségtől függetlenül bizton elnyerhetik a megajándékozottak tetszését.
Az asszony úgy döntött, hogy svédasztalos vacsora lesz, mindenki válogathat tetszése szerint. A halászlé, és a rácponty az alap, de lesz újházi tyúkhúsleves, töltött káposzta, sajttal, sonkával töltött pulykamell filé, sült csirke, paradicsomos marhafelsál, rántott gomba és karfiol majonézzel, melyekhez rizst, sült krumplit, krokettet és különféle salátákat kínál. Édességként négyféle rétest, mákos és diós bejglit, csoki tortát és szilvalekváros papucsot sütött.
Egész héten azzal ugratta Gordon, hogy egy szakasz katona jóllakna, annyit főzött, de leintette, hogy mindez csak azért van, mert annyi italt vásárolt, amennyi egy kisebb falusi kocsma italkészlete is lehetne, és ha valamennyit megkóstolják a vendégek, ahhoz bizony enni is kell.
Gordon ebéd után megitta a kávéját és elment vásárolni, hogy mit akar venni az utolsó percben, arról az asszonynak fogalma sincs, de gyaníthatóan neki magának sincs, egyszerűen az ünnepre kidíszített utcákon kóborol, mintsem itthon izgulna, de ha nem jön haza fél órán belül, nem ér ki időben Lotár elé a repülőtérre.
A nappali közepén ott áll az asztal, megterítve hat főre, s mindegyik terítékhez tartoznak csokoládé figurák, mikulások és krampuszok, az asztaldísz is mikulásvirág.
Kinéz az asszony az ablakon, s látja, a háztetőkön reggel óta vastagra hízott a hótakaró. Szép fehér karácsonyuk lesz, s ennek nagyon örül, annak ellenére, hogy az ünnep másnapján - terveik szerint - meglátogatják a vidéken élő szüleit, a vendégek meg majd eldöntik, hogy velük tartanak, vagy itthon maradnak Lotárral.
Kimegy az erkélyre, elszívni egy cigarettát, mielőtt párja hazaérne. Hideg szél kavarja a havat, fázik is a kardigánban, kabátot kellett volna a vállára dobnia, de kibír néhány percet.
Már a fürdőkádban áztatja magát, mikor hallja, hogy hazaért a párja és a folyosói beépített szerkényben matat, amely arra utal, hogy megint vásárolt valamit, bizonyára abszolút felesleges holmit, de nem érdekes, mert ünnep van.
- Szervusz, édesem, máris megyek a repülőtérre Lotár elé, egy óra múlva itt vagyunk! - szól a férfi kicsit megnyitva a fürdőszoba ajtaját, majd gyorsan be is csukja, és hallani, mint csapódik mögötte a bejárati ajtó.
Háromnegyed óra múlva cseng a telefon:
- Szervusz, szívem! Lotárék rendben megérkeztek. Csúszós az út, lassan tudunk menni. Kérlek, fogadd a vendégeket, hétre érkeznek. Puszi!
Nem tud válaszolni, kattan a telefon. Szóval, Lotár nem egyedül jön és még valaki, vagy valakik érkeznek, talán sokkal hamarabb, mintsem ők hazaérnének.
Kényelmes, mégis csinos ruhát vesz fel, talán nem árt egy halvány smink sem. Mindössze annyi a teendője, hogy ellenőrizze, minden a helyén van. Az ételillattól hirtelen hányingere támad, már nem először az utóbbi napokban. Muszáj kiszellőztetni a lakást és friss illatot produkálni, még akkor is, ha ehhez mesterséges illatszerek szükségesek.
Hét óra előtt öt perccel megszólal a bejárati ajtó csengője. A háziasszony siet ajtót nyitni. Mosolya ráfagy az arcára, amikor meglátja Deát egy ismeretlen harmincas férfi társaságában. Bárkit szívesen látna, kivéve Deát, de nincs mit tenni, beengedi őket, és háziasszonyhoz méltó módon viselkedik. Átöleli Deát, kezet fog a férfivel, akiről kiderül, hogy francia, és Dea férje. Jean középmagas, vékony férfi, huncut szemében állandó mosoly bujkál, és olyan szeretettel veszi körül feleségét, mint akit a szellőtől is óvnia kellene. Lesegíti asszonya kabátját, és a háziasszony számára azonnal érhető lesz a férfi óvatossága, mert Dea kerekedő pocakja a közelgő gyermekáldásról tanúskodik.
Üdítővel, itallal kínálja a vendégeket. Dea beleszimatol a levegőbe, orrlyukai kitágulnak, végre nagy nehezen megszólal:
- Mézeskalács illatát érzem! Megkóstolhatnám?
- Természetesen, Deácska, csak tudod, nem nagyon dicsekszem vele, mert nagyon finom, csak a nagy sietségben kicsit formátlanok lettek a sütemények.
Fut a háziasszony, hogy hozza a vendégnek a mézeseket, karácsonyfa, nyuszi, angyal formájúak lennének, rajtuk tojásfehérjéből készült cukormáz, melyet színes díszcukor darabkák díszítenek, csakhogy szinte mindegyik kicsit csáléra sikeredett, ám az íze kitűnő.
Úgy falja Dea, mintha napok óta éhezne. Jean csak mulat rajta, éppen csak elmajszol egyet a süteményből, hagyja, hogy felesége egye meg a kistányérnyi mézest.
Megérkeznek Gordonék. Lotár felkapja Editet, megforgatja, cuppanós puszit ad az arcára:
- Szervusz, Editkém! Köszönöm, hogy vigyáztál apára!
Edit már szédül, alig várja, hogy letegye a gyerek.
- Engedd meg, hogy bemutassam a menyasszonyomat, Esther Roschfolk kisasszonyt!
Vékony, törékeny, meglehetősen fiatal leány a menyasszony, tejeskávé színű bőre sima, mint a porcelán, nagy, barna szeme értelmet sugárzik.
Az előszoba ajtajában megjelenik Dea, és Gordon, amint meglátja, egy pillanatra kővé dermed.
- Deácska, de jó hogy látlak! - szakad fel belőle az őszinte öröm.
Edit csak kapkodja a fejét. Jean Roschfolk Esther Párizsban élő unokabátyja, és egy fogadáson találkoztak Deával és Lotárral, melyen mindketten hivatalból voltak jelen, s nem is tudták, hogy a másik is ott lesz. Dea és Lotár között izzott a levegő, és a két unokatestvér a vendéglátó házigazda kérésére vállalta, hogy a két magyar fiatalt nem engedik egymás közelébe. Ez olyannyira sikerült, hogy azóta Jean feleségül vette Deát, Lotár pedig eljegyezte Esthert.
Jókedvű a társaság, bejött a svédasztalos megoldás, mindenki kóstolgatja az ételeket és az italokat. Gordon bekapcsolja a karácsonyfa égőfüzérét, feltesz egy halk karácsonyi zenét és a társaság másfél órán át megpróbálja elfogyasztani a házasszony főztjének tetemes részét.
A vacsorát követően Edit és Dea kimennek a konyhába kávét főzni, Gordon pedig megpróbálja leszedni az asztalt, és az édességnek meg az új italoknak megfelelő új terítéket feltenni.
Lotár szóval tartja a vendégeket, franciául magyarázza a magyar karácsonyi szokásokat, melyre igencsak figyel a két unokatestvér.
Edit, amikor éppen nincs Gordon a konyhában, a nyitott ablakhoz megy, és mély levegőt vesz a kinti, meglehetősen csípős, ám friss levegőből.
- Mi a baj, Editkém? Rosszul vagy?
- Á, mindjárt elmúlik.
- Elsápadtál. Megijesztesz, hívlak orvost?
- Nem, dehogy, nincs semmi baj.
- Csak nem a kicsi bántja a nagyot?
- Lehetséges.
- És tudja már Gordon?
- Jaj, dehogy tudja, míg nem biztos, addig nem szólok neki.
Gordon csak az utolsó két mondatot hallja.
- Mit titkoltok előlem? - lép Edithez és átöleli.
- Semmit, Gordon! - vágja rá Dea és elhagyja a konyhát.
Elpilled a társaság, ezen a feketekávé sem segít sokat.
- Gyertek - invitálja a többieket Lotár, - álljuk körbe a karácsonyfát és énekeljük el a karácsonyi dalunkat.
Hamarosan felcsendüla Mennyből az angyal, melyet a két francia is áhítattal hallgat.
Az ajándékosztás következik, melyhez körbeülik a karácsonyfát. Lotár, mint a legfiatalabb házigazda, elkezdi kiosztani a karácsonyfa alatti becsomagolt pakkokat, melyek közé már korábban maga is becsempészte az övéit. Azonnal rájött, hogy a vendég 1-2-3 jelzésű ajándékok Deát, Esthert és Jeant illetik. Mikor már valamennyien birtokba kapták az ajándékokat, Lotár felszólítja a társaságot, hogy most illenék kibontani azokat.
Valamennyien bontogatni kezdik a csomagjaikat, kivéve Gordont, aki Edithez megy és figyeli az asszony minden mozdulatát, aki a legnagyobb csomaggal kezdi, melyen Gordon kézírásával az áll: Egyetlen Editkémnek. A cipősdoboz méretű csomagban újabb csomagocska van, abban még egy, és Edit kezdi elveszteni a türelmét, de igyekszik jó képet vágni hozzá, s faarccal, bár kissé türelmetlenül bontogatja tovább a dobozokat, mígnem az utolsó egy aprócska ékszerdoboz, melyet kikap a kezéből Gordon és letérdel elé:
- Kedvesem, ezt személyesen kell átadnom neked! - kinyitja és megmutatja Editnek a zafírköves gyűrűt, melyet tíz brillkő vesz körül. - Editkém, leszel a feleségem?
Remeg a hangja a meghatottságtól, s nem különben Edit sem tudja szebben elrebegni az igent.
Erre már pezsgőt kell bontani és Lotárral madarat lehet fogatni. Boldogan töltögeti a pezsgőt, a többiek gratulálnak az eljegyzéshez. Dea szemében boldog könny csillog, megérdemli Gordon a boldogságot. Jean barátilag hátba veregeti Gordont és kezet csókol Editnek. Egyedül Esther érzi magát kívülállónak, de ezen könnyű segíteni Lotárnak, odalép a lányhoz, átöleli, és a fülébe súgja:
- Lehet, hogy apa esküvője hamarabb lesz, mint a miénk, de nekünk egy év múlva már itt lesz a közös gyermekünk is!
Edit összeszedi maradék francia tudását és közbeszól:
- A miénk is!
Gordon és Jean angolul beszélgetnek, és a pezsgőről áttérnek a konyakra. Mindketten élvezik a helyzetet és időnként odanéznek a többiekre, akik oly halkan beszélgetnek, hogy egyikük sem érti szavukat, csak azt látják, hogy mind a négyen nagyokat nevetnek és mintha a háziasszony kicsit kipirult volna.
- Mi a baj, kedvesem? - szól rá Gordon, mire Edit nem tud válaszolni, mert Lotár közbeszól:
- Nincs baj, apa! Majd megtudod!
Hanem erre már Esther is együtt nevet az asszonyokkal. Maga sem tudja miért, de azok a fránya sütemények, hogyan is nevezik, megvan, a rétesek, annyira ízlenek neki, hogy odamegy az asztalhoz, tesz négy szép szeletet a tányérjára és valósággal falni kezdi, majd Lotárra néz, aki azonnal mellette terem és odasúgja neki.
- Hoznál nekem egy kis savanyúságot?
Lotár nevetve siet a konyhába, útközben odaszól az apjának, hogy töltsön neki is egy pohár konyakot.

 

 

 

Előző rész...

Első rész...

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!