Yolla - Szeretethiány (1/5)

Nem emlékszik álmára, csak a szájíze keserű,

 

 

Gordon

 

A multi áruház előtti parkolóban lassan eltűnik az autók árnyéka, lemenőben a nap, és Gordon számára ez a legjobb időpont a nagyobb bevásárlás lebonyolítására, mert kevés a vásárló, ráadásul zárás előtt egy órával féláron adják a zsemlét, a kenyeret, és minden olyan élelmiszert, melynek aznap jár le a szavatossági ideje. A magas, vékony, ötvenes évei elején járó férfi bevásárlókocsija színültig tele a háztartáshoz szükséges árukkal, mosóporral, öblítővel, tisztítószerekkel, személyes higiénéhez szükséges cikkekkel, tartós élelmiszerekkel, továbbá fűszerekkel, ötliteres étolajjal, karton tejjel, kefirrel, egy guriga trappistával, két rúd szalámival, konzervekkel, két karton ásványvízzel, már csupán zsemle, kenyér, és természetesen sütésre előkészített, fűszerezett húsok hiányoznak, azokkal zárja a bevásárlást. Pár másodpercig hezitál, hogy gyümölcs és a zöldség még hiányzik, végül úgy dönt, azokat másnap majd a piacon megveszi, úgyis el kell mennie a cukrászdába, elhozni a fia születésnapi tortáját, egyébként is, biztosan eszébe jut még otthon néhány dolog, amiről elfeledkezett. Elhagyta a parkolót, amikor eszébe jut, hogy elmaradt az italok beszerzése. Tízévnyi özvegysége alatt belejött a háztartási munkákba, egyedül a sütéssel, főzéssel nem boldogul, mert hol szénné ég az étel, hol pedig nyers marad.

Lotár húszéves volt, másodéves egyetemista, amikor felesége tragikus hirtelenséggel meghalt, és magukra maradtak, apa és fia, bűntudatot érezvén, hogy miért nem vették észre időben Lilla betegségének jeleit. Fél évig tartott, mire rádöbbentek, hogy sem a lelkiismeret-furdalás, sem egymás okolása nem megoldás, akkor leültek és megbeszélték a továbbiakat.  Megállapodtak a békés egymás mellett élés szabályaiban, melynek sarokpontja, hogy nem hoznak nőt a lakásba, elpakolnak és elmosogatnak maguk után, s havonta felváltva végzik a házimunkákat. Gordonnak a mosás, vasalás az erőssége, míg Lotár a takarításban jeleskedik.

Fényárban úszik a város, megindult az idegenforgalom, ezért kivilágították a főváros nevezetességeit. Gordonnak megfordul a fejében, hogy felhívja Deát, hátha kedvesének lenne kedve egy éjszakai barangoláshoz. Mégsem olyan jó az ötlet, mert a lány nagyon izgul, miután hivatalos a szombat esti családi összejövetelre, akkor ünneplik Lotár harmincadik születésnapját, melyre fiával egyetértésben mindketten meghívták kedveseiket is.

Gordon úgy gondolja, hogy ötvenhárom évesen még nem késő új családot alapítani, feleségül venni Deát, aki véletlenül éppen a fiával egyidős, és akár még két gyereket is vállalhatnak, elvégre mindketten egészségesek. Ehhez azonban a papahotel kényelmét élvező Lotárnak muszáj kirepülni a családi fészekből és elkezdeni az önálló életet. Tudja, hogy fiának is van egy komoly kapcsolata, miután öt éve rendszeresen telefonálgat Lotárnak egy kellemes alt hangú hölgy, bizonyos Horváth Ildikó, ezért apaként úgy döntött, hogy a nagybátyjától örökölt balatoni családi házat eladja, és annak árából megveszi fiának a szigetelt és felújított társasházban lévő budai kétszobás lakást, s ily módon mindketten élhetik a saját életüket.

Otthon rend és tisztaság, no meg a fia üzenete fogadja, mely szerint másnap este időben hazaérnek az ünnepi vacsorára. A férfi körbejárja a lakást, igazán nem tudna egy rossz szót sem mondani, minden a helyén van, a fürdőszobában száradnak a frissen mosott ruhák, a mosogatóban egyetlen edény sem árválkodik, és nagyítóval sem találna egyetlen porszemet sem a nyolcvannégy négyzetméteren.

Komótosan kinyitja az ablakokat, had' járja át a helyiségeket a kellemes, friss levegő, majd átöltözik és helyére rakja a megvásárolt árukat.

Odakinn lágy szél borzolja a fák leveleit, s csak úgy, játszásiból, egy-egy fuvallattal kisimítja a függönyök redőit, ám Gordon gondolataiba mélyül, észre sem veszi igyekezetét, ezért elunja, és visszatér kedvenc helyére, a két tízemeletes panelház közötti térre, ahol rendszerint talál eldobott, gazdátlan tárgyat, üres sörös, kólás vagy cigarettás dobozt, melyet felkaphat, magasba repíthet, majd a tér túloldalán, hirtelen elengedve, a földre ejthet. Ez sokkal jobb móka, mintsem kivárni, hogy végre észrevegye a házigazda, hogy mekkora huzatot csinált, és végre elinduljon becsukni az ablakokat.

Gordont most valóban nem zavarja a huzat, egyre csak bámulja a televízió képernyőjét, fogalma sincs, miről szól a film, mert a belső hangra figyel, arra, amely Lilla hangjának dallamát idézve figyelmezteti, hogy jó szándéka ellenére hamis reményeket táplál, mind saját, mind Lotár jövőjét illetően, hiszen döntéseit kizárólag önös érdekei motiválják, figyelmen kívül hagyva a realitásokat. Hiába száll vitába a hanggal és sorolja magában az ellenérveket, mely szerint Dea szívből szereti őt, és vele akarja leélni az életét, százszor is megbeszélték, hogyan képzelik közös életüket, még azt is megtervezték, hogyan rendezik be új otthonukat, mikor és hová utaznak, ráadásul Dea többször kijelentette, hogy két gyereket szeretne, akkora elszántsággal, hogy eme tervét már Gordon is magáénak tekinti. Ami pedig Lotárt illeti, intelligens, okos fiatalember, akinek éppen ideje lenne a saját lábára állnia, mert ez az élet rendje.

A hang azonban egyre csak azt mantrázza: téves útra tévedtél Gordon, állj meg, kérlek, és mérlegelj, még visszatalálhatsz a helyes útra, csak fordulj vissza!

Fejfájásának előjeleként Gordon halántékán lüktetni kezd az ér, mégis folytatja vitáját a belső hanggal: Miért gondolod, hogy nekem nem jár több boldogság? Szeretni és szeretve lenni nem életkorhoz kötött foglalatosság, a szerelem az élet sója, nélküle íztelen és színtelen az élet, szinte alig több a vegetációnál, és nekem utamba sodorta a sors Deát, akit mérhetetlen nagy szerelemmel szeretek, s nem hagyhatom ki ezt a szerencsés lehetőséget,  amely kárpótol az elmúlt tíz magányos évért, mialatt a fiam és a munkám mellett másra sem gondoltam, zombiként éltem az életem, amit Lilla sem várna el tőlem, ő annál sokkal jobban szeretett, mintsem szívem, lelkem eltemetésére kárhoztatna. Apaként ott álltam Lotár mellett, mehetett Grazba tanulni egy szemeszterre, a következőt mester szakon Párizsban töltötte, és nekem az volt a dolgom, hogy megteremtsem számára azokat a feltételeket, amelyek a külföldi tanulmányaihoz szükségeltettek. Nem hiszem, hogy téves úton járok, amikor végre elengedem fiam kezét és útjára bocsájtom, s megpróbálom felszámolni magányomat, mert az ember szeretetre vágyik, társra, aki újra értelmet ad az életének, tündöklő napként bearanyozva tetszhalott lelkét, hogy férfiként és emberként egyaránt teljes életet élhessen. Ez az igény bennem is felmerült, az sem titok, hogy feleségem helyére több önjelölt pályázó is akadt, de nekem egyik sem kellett. Időbe telt, mire ismét feléledt bennem a vadászösztön, és jó vadászként jobb szeretem magam becserkészni a vadat, abban van valami izgalom, mintsem gondolkodás és válogatás nélkül lelőjem a szembe jövőt, legyen az nemes tartású őz, a bokorból váratlanul kicsörtető vaddisznó, vagy szelíd lelkű, avarban lapuló tapsifüles, esetleg rőt színű, ravasz róka. Nálam a puska, majd eldöntöm, kire és mire pazarlom a töltényeimet.

A hang, az a bizonyos belső hang, hallgat, mint kiben bennrekedt a szó, mert érveire ésszerű riposztot adni már képtelen, ezért Gordon lezártnak tekinti a vitát, felpattan, bezárja az ablakokat, kikapcsolja a televíziót és megy a fürdőszobába, tusolni, fogat mosni, mert ideje nyugovóra térnie.

Nyugtalan álmából arra ébred, hogy fázik, ami nem csoda, mert hálószobája ablakát bukóra hagyta, a paplant pedig lerúgta magáról, s meglegyintette az orgona illatú hajnali hűs levegő. Szomjas, pedig nem is vacsorázott. Kibotorkál vizet inni a konyhába, még világot sem gyújt, minek az, ha lába pontosan tudja, merre menjen. Oltja szomját a hűtőszekrényből kivett kristályvíz, csakhogy éhes lesz, mint aki napok óta nem evett, s habozás nélkül felkapcsolja a villanyt, elvégre sötétben nehéz szendvicset készíteni. A hajnali étkezésre már nem mondhatja, hogy késői vacsora, azt sem, hogy korai reggeli, mert nem kelt fel, csak néhány percre, és az étkezés után azonnal visszafekszik aludni, elvégre a legközelebbi napkelte szabad szombat reggel, úgy négy óra múlva esedékes, ezért ráér később felkelni.

Az álommanó azonban ezzel mit sem törődik, messze elkerüli a férfit, hiába forog az ágyában, s húzza nyakáig paplanját, egyre éberebb, míg végül megadja magát, már úgysem alszik egy szemhunyásnyit sem, akkor pedig jobb felkelni, felvenni a fürdőköpenyét, kitárni az ablakot, bevetni az ágyat és kimenni a nappaliba, leülni kedvenc foteljébe, s az olvasólámpa fényénél átolvasni a szakirodalmat, melynek tanulmányozásában állandó a lemaradása.

Azonban a tréfás kedvű álommanó három oldal elolvasása után leragasztja pilláit, aludjon csak ott a fotelben, kajánul vigyorog, amikor látja, mint csúszik le a férfi szeméről a pápaszem, majd fennakad a fürdőköpenye gallérján, hiszen ez éppen olyan, mint egy békebeli romantikus film jelenete, és legalább annyira kényelmetlen fotelben aludni, mint ruhástul fürödni a kádban. Ez utóbbi is csak egyszer fordult elő, amikor a tizenöt éves érettségi találkozó után részegen megengedte a fürdővizet, csak nem tudott levetkőzni, mert az elfogyasztott konyakok és sörök után kissé koordinálatlan lett a mozgása, Lillát pedig éjjel kettőkor nem akarta kiugrasztani az ágyból, ezért inkább öltönyöstől befeküdt a fürdőhabos kád vizébe, ahol aztán elaludt, még az a szerencse, hogy nem fulladt meg, mindössze egy tüdőgyulladást szedett össze.

Józanul sem kényelmes fotelben aludni, nem csoda hát, hogy álmában összekuszálódnak a szálak. Esküvőjére készülődik, sötétkék öltönyben, hófehér ingben, égszínkék nyakkendőben feszít a tükör előtt. Lotár fekete öltönyben, gomblyukában fehér rózsával megáll a háta mögött, igyekezz apa, mert elkésünk, sürgeti, tessék, a kocsi kulcsa, ma te vezetsz, teszi hozzá és Gordon meglepődik, nem érti, miért kell neki vezetnie a kocsit a saját esküvőjének napján. Öt perc alatt a házasságkötő teremhez érnek, mert kihaltak a fővárosi utcák, egyetlen autó sem közlekedik, csak a villamosok suhannak kötött pályáikon. A teremben a násznép már elfoglalta helyét, Lotárral együtt vonulnak a pulpitus elé,  együtt várják a menyasszonyt, aki meg is jelenik, fején sűrű fátyollal, hogy az arcát sem látni, és  lassan vonul át a termen, egy ismeretlen idősebb férfi kíséretében, majd odaér hozzájuk, szembefordul velük, Gordon nyújtja neki a kezét, de a menyasszony hátrább lép, felhajtja fátylát, s akkor meglátja, hogy nem Dea az, hanem egy ismeretlen, meglehetősen idős hölgy, pontosabban egy ráncos arcú vasorrú bába, kinek láttán a kisgyerekek valószínűleg megállnának a növekedésben.

A belső hang azonnal megszólal: téves úton jársz Gordon, figyelmeztettelek, de nem hittél nekem, viseld hát zokszó nélkül hitetlenséged következményeit!

Felriad az alvó, mert szemébe süt a nap, s hirtelen azt sem tudja, hol van. Nem emlékszik álmára, csak a szájíze keserű, ráadásul ismét nagyon szomjas, képes egy húzásra meginni fél liter ásványvizet. Éhesnek nem éhes, ám a reggeli kávéjához ragaszkodik, az a napindító itala, melyet cukor nélkül, kiskanálnyi tejszínnel iszik. Míg elkészül a kávé, előkészíti a csészéjét, előre beleönti a tejszínt. A hűtőben meglátja a kolbászhússal töltött, gazdagon fűszerezett dagadót, meg a két tálca rántanivaló csirke alsócombot, és azonnal belehasít a gondolat, hogy ezeket bizony az esti ünnepi vacsorán szeretné feltálalni vendégeinek, ezért nem ronthatja el az elkészítésüket.  Semmi baj, majd megkéri Deát, hogy segítsen neki a sütésben, bár arról fogalma sincs, hogy barátnője mennyire jártas a konyhaművészetben, hiszen eddig a kettesben töltött időt nem pazarolták ilyen és ehhez hasonló lényegtelen dolgokra. Semmi gond, elmegy a cukrászdába a tortáért, megveszi az italokat is, csak azt követően hívja fel a lányt, hogy jöjjön korábban, úgy két óra körül, hogy legyen idejük összedobni a vacsorát.

Tulajdonképpen étterembe is mehetnének, csakhogy akkor elveszne az a családi miliő, amely - reményei szerint - még ünnepélyesebbé teszi a születésnapot. Vacsora után majd hív egy taxit és négyesben elmennek megnézni Lotár új lakását, melyben pezsgővel koccintanak az új életük kezdetére, s az ehhez szükséges készségeket már napokkal ezelőtt bekészítette a vesszőkosárba, amely ott lapul a gardróbban. A Deának szánt eljegyzési gyűrűt is megvásárolta úgy három héttel ezelőtt, semmit sem akar a véletlenre bízni, de a leánykéréssel még vár néhány hetet. Idő kell ahhoz, hogy megismerkedjen Dea szüleivel, mert klasszikus leánykérést akar, olyat, amely a nagykönyvben megíratott.

Nincs kizárva, hogy Lotár is megnősül, tarthatnának kettős esküvőt, több száz vendéggel, egy vidéki kastélyban, megadva mindennek a módját. Bizonyára szeretni fogja fia választottját, aki nem lehet más, mint egy szerény, okos, illedelmes és intelligens lány, az illene Lotárhoz.

Gyorsan lehajtja a kávét, még sok a dolga.

Almát, epret, körtét, banánt, sárgarépát, gyökeret, karalábét, zellert, karfiolt, krumplit vesz a piacon, meg öt liter termelői bort, bepakolja a kocsiba és gyalogosan elsétál a cukrászdába a tortáért. Éppen akkor teszik ki a frissen sült tepertős pogácsát, melynek illata megcsapja az orrát, persze, hogy azonnal vesz belőle egy kilónyit. Útban hazafelé megkóstolja, eteti magát a pogácsa, s mire hazaér, alig marad meg a fele.

Megszédül, amikor kiszáll a kocsiból, s úgy érzi, mintha a langyos pogácsa tovább dagadna a gyomrában. Alig ér a lakásba, máris rohanni kell vizet inni, mert újra rátört a szomjúság roham.

Megmossa a legnagyobb almát, leül az asztalhoz, komótosan megeszi, majd előveszi a mobilját és felhívja Deát.

 

 

 

Folyt. köv...

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
hozbi
#2. 2015. június 9. 14:43
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!