Yolla - Keserves önállóság

Kinyitja a szemét és meglátja, hogy Forgács Feri ott alszik mellette. Mi történt az éjszaka?

 

Besüt a nap az ablakon, Imola megfordul az ágyában, hátha tovább tud aludni. A nyitott ablakon át pajkos reggeli szellőgyerekek dagasztják a függönyt. Anyánál ilyenkor már kész a reggeli, terített asztal várja az ébredőket. Csabika kel elsőnek, a negyedikes öccse, és biztos, hogy egy lego játékkal kezében telepedik le az asztalhoz reggelizni. Utána Juli ébred, az elsős gimnazista, aki a fürdőszobában kezd, mert vasárnap hálóingben reggelizik, ám a frizurájának akkor is tökéletesnek kell lennie. Anya is velük eszik, közben kinek-kinek töltögeti az italokat, Csabikának a kakaót, Julinak a narancslét, és biztosan neki is töltene a napsárga ivóléből, ha ott lehetne velük. Dénes, anyja élettársa csak kilenc óra körül ébred, bekapkodja a reggelijét és Csabikával együtt lemennek a kertbe, férfimunkákat végezni. Madáretetőtől a szalonnasütő helyig sok minden kikerült már a kezeik alól. Mire ők Julival felöltöznek, Anya már főzi az ebédet. Igazi családi idill.

Csakhogy ebből az idillből már örökre kimarad, mert nagykorúságára nagyszülei meglepték egy lakással, szépen berendezték, ami oly tökéletesre sikeredett, hogy Ikea katalógusba kínálkozik, mégis nehéz megbarátkozni vele. Eleddig egy fél szoba volt az önálló birodalma, egy Anyánál, egy pedig Apánál, most pedig elveszik a kétszobás lakásban.

Az idén érettségizik, felvételizik, tanulnia kellene, ám ideje egy részét elviszi a házimunka, mert takarítani, mosni, vasalni kell, és jó lenne mielőbb megtanulni főzni is, mert nagyanyjáék, akik vele egy társasházban laknak, elvárják tőle, hogy naponta náluk vacsorázzon, hétvégeken ott ebédeljen, ráadásul a legváratlanabb időpontokban felszaladnak hozzá, nehogy magányosnak érezze magát.

Imola úgy érzi, kiveti az ágy. Felkel, kimegy az erkélyre, onnan nézi a tájat, amely az egyetlen, amit ebben a lakásban szeret. A szemben lévő hegy felől friss, zöld illatú levegőt hoz a szél. A hegyoldalban egymás után épülnek a házak, többnyire kétszintes villák, kiharapva a természetből egy-egy jókora darabot. Terjeszkedik a főváros, mintha mindenki itt akarna élni. Miért nem tudják az emberek, hogy itt is lehet magányosnak lenni, elveszni a tömegben, beleszürkülni a monotóniába?

Reggelente korán kell kelnie, messze van az iskola. Hét órakor már a buszon utazik, iskola után három óra körül ér haza és utána nincs kedve visszamenni a városba.

Az osztályban szinte mindenki jár valakivel, csak neki nem akad fiúja, pedig tetszik neki a Forgács Feri, a negyedik c-ből. Hiába, ha Ferinek nem tetszenek a középmagas, soványnak nem mondható lányok, egyszerűen átnéz a fejük felett, szeme a magas, manöken alkatú, feltűnően öltözködő lányokat keresi. A legjobb barátnőjével sem tud gyakran találkozni, mert Timi egyetemista bátyja haverjával kavar, és újabban állandóan velük lóg.

Errefelé alig látni gyalogost, kocsival közlekednek az itt lakók. A buszjárat csak kanyarog a keskeny utcákon, ráadásul hol kapaszkodik az emelkedőn, hol meg a lejtmenetben vissza kell fognia a sofőrnek. Elit hely, elit lakosokkal, akik vigyáznak arra, nehogy barátkozzanak a szomszédokkal. Beköltözése után bekopogott a szomszédokhoz, hogy bemutatkozzon, de be sem hívták, úgy néztek rá, mint egy tál kukacra. Hetekkel később, amikor már tudták, hogy Imola a nyugalmazott egyetemi tanár és az osztályvezető főorvos asszony unokája, akkor kezdték viszonozni a köszönését. Jobb szerette azt az állapotot, amikor még utálták, az valóban neki szólt, a mostani negédes hajbókolásukhoz semmi köze, az a nagyszüleinek köszönhető.

Nem meri feltenni magának a kérdést, hogy egyáltalán ki szereti őt igazán, csak úgy, önmagáért. Kérdés nélkül is tudja a választ, hogy valójában senki a világon! Ha szeretnék, akkor nem engedték volna, hogy a nagyszülei megvegyék neki ezt a lakást, továbbra is együtt lehetne a testvéreivel, egy hetet az apjánál töltenének, egy hetet az anyjuknál, az mégis másabb, még akkor is, ha legtöbbször a saját kuckójában kuksolt és elvolt magában, tanult, tévét nézett vagy olvasott, mert tudta, ha kinyitja a szobája ajtaját, egy percen belül megjelenik nála valaki, akivel lehet csevegni, vagy kimenni vele a nappaliba, a többiekhez, ahol mindig történik valami érdekes. Az is hiányzik, amikor anyja kifésüli a frissen mosott dús haját és közben elbeszélgetnek az iskoláról, a napi történésekről, a jövendőbeli tervekről. Apja meg egyenesen kivételezett vele, mert első gyerekeként hozzá fűződik az apai érzés kialakulásának folyamata, és máig büszke Imolára, az immár felnőtt, okos kislányára. De hiányoznak neki a testvérei is, Juli, a maga harsány vidámságával, Csabika az állandó kérdéseivel, s amit sohasem gondolt volna, már nem veszekedne velük azon sem, hogy ki pucolja ki a tengeri malacok ketrecét.

Emberek közé vágyik, nem is marad itthon, összeszedi magát és felmegy a Gellérthegyre, meleg az idő, leül egy padra, ott is tanulhatja a történelmet, közben napozik. Visz magával szendvicseket, kristályvizet, almát, és estig haza sem jön. Még mindig jobb lesz, mint itthon maradni és nagyanyja szentenciáit hallgatni.

Ideje sietni a készülődéssel, mert ha tízig nem megy el, akkor már esélye sem lesz elhagyni a lakást, mert jön a nagyanyja, körbejárja a szobákat, benéz a fürdőszobába és a konyhába is, és előre tudja, hogy talál neki nem tetsző dolgot, amit azonnal a fejére is olvas. Poros a könyvespolc, mosogatóban hagyott elmosott edények, megszáradt ruhaneműk, melyeket illene kivasalni, a hálószobában kóbor pihe a szőnyegen, azonnal porszívózza fel, szóljon csak bátran, ha nem elég a tároló hely, vesznek még egy szekrénysort, kerül, amibe kerül. Véletlenül meghallotta, amikor az apja közölte nagyanyjával, kocsit akar venni neki, ezért az érettségi után jogosítványt kell szereznie. Persze, nagyanyja szeretné, ha tudna vezetni, hogy elvitesse magát vásárolni a piacra, meg a plázába, azzal a nagy batár kocsijával, nem ám az övével, mert biztos, hogy Suzukit kapna az apjától, ami a nagyanyja szerint csak játékszer, hiszen az autó a BMW-nél kezdődik.

A hűtőszekrényben nincs szabad hely egy négyzetcentiméternyi sem, anyja küldött neki rántott húst krumplisalátával, meg két doboz lefagyasztott ételt, amit a mélyhűtőbe tett, az apjától kapottak mellé. Itt abszolút a demokrácia, egyforma ételdobozokkal teli a három mélyhűtő rekesz. A tartalmuk már más kérdés. A káposztás tésztától a csirkepaprikásig, a babgulyástól a töltött paprikáig elég széles a választék. Soha nem fogy ki! Ellátják felvágottakkal, kolbászokkal, szalámival, vajjal, paprikával, paradicsommal, retekkel, zöldhagymával és gyümölcsökkel is, mert kell a vitamin is. Imolának legfeljebb tejet, kenyeret és kristályvizet kell venni. És Nescafét is, mert újabban arra is rászokott.

Indul a fürdőszobába, s valósággal megretten az éles csengetéstől. Nagyanyja érkezik, hogy elhívja kirándulni. Szabadkozik, hogy sok a tanulnivalója.

- Jól van, Imola, akkor mi elmegyünk a papával és legfeljebb ráérünk holnap délután hazajönni. Kérlek, hogy ebédre meleget egyél, gondolom, anyád küldött neked Julival ennivalót. Ha bármi gond van, hívj fel bennünket!

Nem gondolta volna, hogy nagyanyja ilyen könnyen itthon hagyja, de sebaj, legfeljebb elmegy az anyjához.

- Szervusz, kislányom! Éppen indulunk Dénessel a nővéréhez, jókor hívsz! Minden rendben? Juli és Csabika apánál van. Este majd hívlak! Puszi!

Szóval, hozzájuk már nem mehet. Akkor marad apja, aki most is nagyon kedves:

- Szia, hercegnőm! Jól vagy, kicsim? Mondta anyukám, hogy egyedül leszel, mert elmennek apával kirándulni. Tanulj, hercegnő! Tudod, közeledik az érettségi! Mi leugrunk a Balatonra, csak körülnézünk. Este hívlak! Szia!

Imola szemét elönti a könny, mindenki magára hagyja. Igaz, hogy el akart menni a Gellérthegyre, de így minek, ha nincsenek itthon a nagyanyjáék. Azért sem marad egyedül! Házibulit tart!

Felhívja Timit, akinek nem kell kétszer mondania a házibulit, megígéri, hogy megszervezi.

- Tudod, Imola, még Forgács Ferit is beszervezem! Kaja van? Rendben, piát majd mi viszünk! Öt órára megyünk, rendben?

Hajnali háromkor arra ébred Imola, hogy rettenetesen szomjas. Rémlik, hogy több vodkát ivott a kelleténél. Jól sikerült a buli, nagyon kedves volt Forgács Feri, csókolóztak is, és amikor a többiek elmentek, ő még itt maradt, de hogy meddig, arra már nem emlékszik.

Kinyitja a szemét és meglátja, hogy Forgács Feri ott alszik mellette.

Mi történt az éjszaka?

Kiugrik az ágyból. Hiszen meztelen?!

A másik szobában és a konyhában valóságos csatatér maradt a buli után. Felkapja a köntösét és elsírja magát. Nem ezt akarta!

Forgács Feri utána jön, odalép hozzá, megsimogatja az arcát:

- Jó kis csaj vagy, Imola! Ne sírj!

Imola már nem sír. Zokog.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek