Yolla - Holnapra jobb lesz

dr. Ligeti Mária belép a kórház ajtaján és a hatodik emeleti kétszemélyes kórterem előtt posztoló rendőrkolléga az útját állja.

 

 

Dr. Ligeti Mária nyomozó főhadnagy, szabadidejében pszichológiai tanfolyamokra jár, mert úgy érzi, hogy az emberi lélek ismerete sokban tudná segíteni a munkáját. A motivációk érdeklik, hogy ki, mit, miért tesz, vagy nem tesz meg.

Ideje alkalmazni a tudását, ám ehhez a Nagyfőnök nem adja a jóváhagyását, mert megérzésekre nem hagyatkozik, számára kizárólag a száraz tények elfogadhatók. Ligeti főhadnagy meggyőződése, hogy Káló Joki nem bűnös Kovács Gerda eltűnésében, már csupán az ehhez szükséges bizonyítékokat kell megtalálnia. Egész éjjel képtelen elaludni, férje békésen hortyog mellette, s még ahhoz sincs kedve, hogy felébressze, inkább felkel, főz egy erős kávét, majd beburkolózik egy plédbe, és kiül a teraszra, gondolkodni. Elszív fél doboz cigarettát, megnézi, mint jön fel a nap, bíborszínbe festve az eget, és arra az álláspontra helyezkedik, hogy ideje a sarkára állnia.

Reggel hatra elkészíti a kétszemélyes reggelit, és a szendvicseket, melyeket magukkal visznek. Mindketten munkájuk megszállottjai, ezért harmincöt éves korukig nem vállalnak gyereket, addig a karrierjüket építgetik.

A Nagyfőnök morcos, kora reggel rátelefonált a polgármester, hogy Kovács Gerda ügyében mielőbb fejezzék be a nyomozást, találják meg végre az asszonyt és egy hét múlva rács mögött akarja tudni az eltüntetőjét. Kopogtatnak, bújj be, mordul fel, és belép a legtehetségesebb nyomozója, Ligeti főhadnagy, civilben, lám, így átlagon felüli csinos nő. Méregzöld, combközépig érő, egyenes szoknyában, karcsúsított, alakjára simuló méregzöld-fekete tyúklábmintás zakóban és kihajtott gallérú, tojáshéj színű selyemblúzban olyan, mint aki most lépett ki a divatlapból.

- Jó reggelt, alezredes úr! Családi okok miatt kérek engedélyt egy nap szabadság kivételére!

A Nagyfőnök ingatja a fejét. Lefogadná, hogy a főhadnagy magánemberként akar beszélni a gyanúsítottal, melyet hivatalból nem helyeselhet. Ellenben Ligeti fiatal, felkészült, jó ösztönökkel érzi, merre kell továbblépni és bulldog módjára addig követi a nyomot, amíg meg nem találja, amit keres.
- Rendben, kivételesen engedélyezem! - bocsátja el a Nagyfőnök, és cinkosan rákacsint. - Végeztem! Viszontlátásra holnapután!

Félóra múlva dr. Ligeti Mária belép a kórház ajtaján és a hatodik emeleti kétszemélyes kórterem előtt posztoló rendőrkolléga az útját állja. Meglepődik, amikor megmutatja az igazolványát és odasúgja, hogy egy órát egyedül akar maradni a beteggel.

Káló Joki egyedül fekszik a kétágyas kórteremben. Az ablak melletti ágyról kibámul az ablakon, mint hajtja a dunna alakú felhőket az őszi szél. Bal keze és bal lába tövig begipszelve, mellkasa befáslizva. Innen nem menekülhet, akkor sem, ha akarna, mert minden mozdulata és lélegzetvétele fájdalmat csihol benne, amint kimegy az injekció hatása. Mellette az éjjeliszekrényen ott a reggelije, érintetlenül.
- Jó reggelt, Káló úr! Látom, nem reggelizett. Segíthetek?
- Ki maga és mit akar? - néz végig a csinos nőn és láthatóan nem tudja hová tenni az érkezőt.
- Ligeti főhadnagy vagyok, már találkoztunk a kihallgatásán.
- Nem ismertem meg. Mit akar tőlem? Már mindent elmondtam.
- Nem hiszem. Azért jöttem, hogy segítsek magának. Nem hiszem, hogy maga a tettes, de nem tudom bizonyítani, ha nem segít.
- Hagyjon békén! Én csak egy roma vagyok, nem számítok senkinek!
- Nekem számít. Tudja mit? Először is megetetem, hoztam szendvicset, utána elmond mindent, amiről eddig hallgatott. Megegyeztünk?

Káló Joki szemében felcsillan az érdeklődés, amint az ágya mellé húz egy széket a főhadnagy, és megcsapja a nő illata, melyben jelen van a púder, a rúzs és a parfüm keveréke. Korog a gyomra és a lelke, ételre és jó szóra vágyik. A nő előhúzza táskájából a szendvicset, felkockázza, és úgy eteti a beteget, mint egy kisgyereket.
- Igyon meg legalább egy fél csésze teát, utána beszélgetünk. Nézze, nem hivatalosan vagyok itt. Joki, kérem, mondjon el nekem mindent, onnan kezdődően, hogy eljött otthonról dolgozni.

A férfi bólint, lehunyja szemét, ez nem lehet igaz, biztosan álmodik. Sokáig tartson ez az álom! Lassan beszélni kezd.
- Miért érdeklem magát? Mert cigány vagyok? Ember vagyok... és férfi. Kellemes az illata. Felizgat. Vagy ez a célja? Játszik velem, mint macska az egérrel? Nyugodjon meg, ezt már megtette más velem. Látja, szinte pőre a testem, legyen az a lelkem is. Kinézi belőlem, hogy öt gyerekem van? Feleségem, Babusa rendben tartja a házat és neveli a gyerekeinket. Fürdőszobánk is van, meg alsókonyha, a kertben pedig megterem a konyhára való zöldség. Magának fogalma sincs arról, mit jelent hetedmagammal munkanélküli segélyből élni. A faluban csak közmunka van, az is csak két-három hónapra. Kérhetek teát? Megszomjaztam.

Kinyitja szemét, és nagy kortyokban megissza maradék teáját, majd csúfondárosan végignéz a nőn.
- Szép zöld a szeme, ahhoz öltözött? Babusának életében nem volt még egymáshoz illő ruhája.

A férfi tekintetétől kényelmetlenül érzi magát a főhadnagy, mert civilként jött ugyan, de nem állt szándékában nőiességének kiemelése. Szerencsére a beteg pár másodperc múlva már a plafont bámulja és szaggatottan, tétován beszélni kezd.
Ligeti főhadnagy előtt peregni kezd Káló Joki életének filmje.

A fővárosi építőipari cég felszámolását követően Joki nem talál munkát, hiába jó ács, nincsenek beruházások. Hazakerül falujába, melyben a szegénység az úr, olyannyira, hogy a három élelmiszerboltból kettő is bezár. Egy teljes esztendőn át a munkanélküli és a közmunkás lét között ingázik. Vállalna bármilyen munkát, de még napszámos sem kell. Keserű szájízzel biztatja a gyerekeit, hogy érdemes jó szakmát tanulni, abból meg lehet élni, de ott a saját példája, amely az ellenkezőjéről árulkodik. Végre a megyeszékhelyen talál egy építőipari céget, ahol alkalmazzák. Biztatja a felesége, menj csak Joki, majd elboldogulunk. Ha keresel, holnapra jobb lesz minden.
A főhadnagy egyszer látott már lakókonténert, igaz kívülről. Sajnos, Joki is csak úgy látta, mert senki sem akart vele, a romával egy fedél alatt lakni, ezért vett egy kiszuperált katonai sátrat és berendezkedett. Mosott, főzött magára, és minden pénzt hazaküldött Babusának, csak annyit tartott meg, ami az élelemre kellett. Ritkán járt haza, mert drága a vonatjegy is.

A főnöke hétvégekre szerzett kisebb munkákat, és Jokira mindig számíthatott. Jól jött neki minden forint, annyival többet küldhetett haza. Egyik ilyen munka során ismerte meg Kovács Gerdát, a gazdag özvegyasszonyt, akit nem zavart, hogy tizennyolc évvel fiatalabb nála, kikezdett a jó testű, izmos fiatalemberrel.

A férfi a bejárati ajtó felé fordítja a fejét, hogy a nő ne lássa a szemébe szökő könnyeket.
- Értem jött és elköltöztetett magához... eleinte nem bántam, hűvösek voltak az éjszakák a sátorban... mégis, legszívesebben leköptem volna magamat, valahányszor az ágyába kellett bújnom...

Csend telepszik közéjük, sűrű, néma csend.

Odakinn villám cikázik, majd követi a mennydörgés, s ennek hangjára eszmél a beteg, ép jobb kezével kitörli szeméből a könnyeket, és folytatja elbeszélését.
Ligeti főhadnagy a zsigereiben érzi, most nem szabad kérdezni, hagyni kell a mesélést, úgyis megkapja a válaszokat, csak egymáshoz kell illesztenie a puzzle darabjait.
Gerda asszony szórta a pénzt, öltönyt, inget, cipőt, fehérneműt vett Jokinak, még színházba is jártak, és bevezette az egyszerű roma ács fiatalembert a megyeszékhely notabilitásainak társaságába. Hétvégeken nagy társasági életet éltek, együtt ebédeltek, vagy vacsoráztak a polgármesterrel, a jegyzővel, a rendőrkapitánnyal, a menő ügyvéddel, a szállodaigazgatóval, meg ki tudja még kikkel. Joki élvezte a helyzetet, hogy egyenrangú félként kezelték, meg dolgoznia sem kellett hétvégeken. Nem érdekelte, honnan van Gerdának ennyi pénze.
- Úgy bánt velem, mint egy herceggel. Egyszer megkérdeztem, hogy miért nem enged haza. Tudja, mit válaszolt? Kikupált, de nem azért, hogy a kemény farkammal más nő is játszadozhasson. Kárpótlásként havonta adott százezret, küldjem azt is az asszonynak. Babusa nem panaszkodott. Hetente beszéltem vele... telefonon is csak a gyerekekről beszélt, és a tervéről, hogy csirkéket akar tartani, még félre is tesz a pénzből, meglátom, hogy holnap jobb lesz.

Záporeső dobol az ablakon.

Megváltozik a férfi hangja, monotonná, színtelenné válik.
- Szombat reggel Gerda kocsival elvitt Tóth Janihoz, hogy segítsek neki a tetőjavításban. Jani az ebédnél elmondta, a munkahelyemen keresett a húgom, hozott nekem szilvás gombócot. Azt mondta neki, hogy már hazamentem a barátnőmmel... Babusa volt. Ideges lettem... Délután megcsúsztam és a padlásra estem. Tóth Jani berezelt... könyörgött, hogy hadd vigyen haza a sógorával, onnan hívjuk ki a mentőt, és ne mondjam meg senkinek, hogy nála dolgoztam. Gerda nem vette fel a telefont... és otthon sem volt... csak a nagy felfordulás. Jani azonnal hívta a mentőket, azok meg a rendőrséget. Persze, rögtön engem gyanúsítottak Gerda eltűnése miatt. Rájuk hagytam. Inkább ártatlanul ülök börtönben, mint hogy Babusa megtudja, hogy Gerda kitartottja voltam...

Végszóra nyílik az ajtó, belép a főorvos, szép, magas roma asszonnyal a nyomában.
- Jó napot, Ligeti főhadnagy! Megmondtam, hogy Káló úrnak pihenésre van szüksége! Asszonyom - fordul a beteg feleségéhez -, maga sem tölthet vele negyedóránál többet!
Elköszön a főhadnagy és szaporázza lépteit, hogy minél előbb kiérjen a kórházból. Beül a kocsijába, lehúzza az ablakot. Meglátja a parkolóba bekanyarodó sötét szélvédős BMW-t, ilyen van Kovács Gerdának is. Az autó rendszámát sms-ben elküldi a kapitányságra, majd hangfelvételre állítja mobilját.

Kovács Gerda kiszáll a kocsiból, és utasának magyarázza:
- Azt hittem, Ferikém, ha roma fiú a szeretőm, többen jönnek hozzám kölcsönért! Nagyot tévedtem! Azt meg végképp nem tudom, hogyan szabaduljak meg Jokitól! Most el kell tűnnöm egy időre! Nem tudsz valakit, aki addig átvenné az üzletet? Sok ember pénze van benne és jól jövedelmez!

Már csak szemerkél az eső, feladta, nem tud minden piszkot lemosni.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek