Yolla - Az élet sója (5/6)

Erikának kicsit pipiskedni kell, hogy elérje az apja arcát. A puszit a gyerek adja, de illata már egy nőére hasonlít.

 

Erika

 

 

Erika a terítés mestere. Hihetetlen érzékkel varázsol meghitt, mégis díszes, ünnepi terítéket az ebédlőasztalra, vagy a vendégváró falatok mellé, a nappali sarkában lévő hatalmas bőrgarnitúra márvánnyal burkolt dohányzóasztalára.

- Anya, a vacsoránál az asztal két végére, egymással szemben ültetlek le benneteket Apával, a baloldaladon ül a bátyám, a jobbodon Domonkos bácsi, mellette én, velem szemben Balázs menyasszonya. Jó lesz így?

Mara nem is hallja, mit mond a kislánya, annyira leköti az ételek tálalásának előkészítése.

A lány csak rápillant az anyjára és a tálalószekrényből előveszi a Zsolnay étkészletet. Kiválaszt két háromágú ezüst gyertyatartót és a fiók mélyéről fehér damasztszalvétákat varázsol elő, a hozzátartozó porcelán gyűrűkkel együtt. Már csak tojáshéj színű asztalterítőt és sárga gyertyákat kell keresnie. Elmúlt fél hat. A terítéssel gyorsan elkészül. A metszett kristálypoharakat is felteszi a terítékek mellé. A vendégváró asztalkára is kristály kínálót és poharakat készít. Sajtos pogácsa és bundás virsli kerül a kínálóra. Még kell hat kistányér szalvétával, s a legjobb lesz, ha azonnal felsorakoztatja az italválasztékot is, whiskyt, szódát, konyakot, likőrt, narancslét. Legjobb lesz, ha felmegy az emeletre, letusol és felvesz egy rendes ruhát.

Éppen erre gondol Mara is, hogy néhány perc múlva mindennel elkészül, és ki kell csinosítania magát az ünnepnek megfelelően. Szeretne jó benyomást kelteni a jövendőbeli menyében, ugyanakkor éreztetni, hogy még mindig kívánatos nő. A tus alatt érzi, mennyire elfáradt a délutáni munkában. Kedve lenne egy órácskát áztatni magát a jakuzziban, utána Mártonnal ágyba bújni. Talán már nem olyan izgalommal és vágyakozással, mint harminchárom évvel ezelőtt, hanem a megszokás, a meghittség és a biztonság érzésével.

Hazaérve Márton megpróbálja rendezni a kielégült, boldog mosolyát, ám senkivel sem találkozik a nappaliban. Érzi az ételek illatát és automatikusan bekapcsolja a szellőzést. A lányok bizonyára rendezik soraikat. Érdekes, még ma is lánynak titulálja a feleségét, pedig nagyon mesze esik attól, amelyet átélt a porcelánfehér bőrű, fekete hajú démonnal. A két virágcsokrot beviszi a vendég-fürdőszobába, vizet enged a kagylóba, abba állítja. Belenéz a tükörbe, ahonnan egy elegáns, középkorú férfi néz vissza. Haja még vizes. Zakója zsebében díszcsomagolásban a felesége ajándéka, hogy mi az, maga sem tudja. Legalább lesz nagy meglepetés. Visszatér a nappaliba és tölt magának jó másfél deci whiskyt, nyugtatásul. Még nem múlt el a szeretkezések hatása, s attól tart, hogy feltűnik Marának a kedélyállapotában bekövetkezett változás. Pedig megtartja a lányt. Szeretőnek. Ez még jár neki. Férfiként. Talán ez az utolsó esélye az élettől.

- Szia, Apa, időben megjöttél.

- Szervusz, szépségem. Látom, szépen megterítettél.

- Nem tűnt fel semmi?

- Kellett volna?

- Igen. Nézz csak körül!

- Elővetted a Zsolnayt.

- Hideg...

- Megcsapoltad az italkészletet.

- Hideg...

- Balázsék korábban megérkeztek.

- Hideg. Apa, figyelmetlen vagy. Számold meg a terítékeket!

- Oké... hat.

- És hányan vagyunk?

- Ki lesz a hatodik?

- Nem árulom el, meglepetés.

- Átjön az anyósom?

- Nem, Apa, sokkal kellemesebb meglepetés.

- Gyere, te leány, adj apádnak egy puszit, ahelyett, hogy titkolózol.

Erikának kicsit pipiskedni kell, hogy elérje az apja arcát. A puszit a gyerek adja, de illata már egy nőére hasonlít. Alapozó, púder és rúzs illata keveredik könnyű, friss illatú parfümmel.

Marci meglepődik. Felnőtt a kis fruska.

- Mit tölthetek az én kislányomnak?

- Azt iszom, Apa, amit Te.

- Rendben, csak módjával.

- Nekem már nem is töltötök?

Mindketten a belépő Mara felé fordulnak. Az asszony zöld szemével harmonizáló kosztümben pompázik, óarany topjával azonos árnyalatú a szemhéja, ajkán szájfény csillog, a frissen manikűrözött körmén alig száradt meg a gyöngyház lakk. Amint közeledik, egyre jobban érezni parfümjének nehéz illatát. Marci maga is meglepődik, mekkora hatással van rá még mindig a felesége. Legszívesebben belecsókolna a nyakába. Ehelyett beéri egy hitvesi puszival.

- Drágám, mit adhatok? A szokásos brandyt?

Mire elhangzik a kérdés, már nyújtja is az asszonynak a pohár italt.

- Egy kis türelmet kérek!

Elszalad a fürdőszobába, a harminchárom szál vörös rózsából kötött csokorért.

- Had' köszöntsem a világ legjobb és legszebb asszonyát, abból az alkalomból, hogy három évtizede meg három éve elvisel. Fogadd ezt a csokrot, s az aprócska ajándékot, a szeretetem jeléül.

Erika elmegy a vázáért, mire vízzel töltve meghozza, a szülei túlesnek egymás megajándékozásán. A rózsacsokor a terített asztal közepére kerül.

- Gratulálok Nektek! Sok boldogságot kívánok a következő harminchárom évre!

Koccintás után egy hajtásra kiissza a poharát és máris kíváncsiskodik:

- Mutassátok meg egy szem lányotoknak az ajándékokat!

Csak egy pillantást vet apja arany slusszkulcstartójára, ám annál nagyobb figyelmet fordít anyja brillköves gyűrűjére.

- Certifikátot is adtak hozzá?

Szülei összenéznek és kirobban belőlük a nevetés. Mártonnak fogalma sincs róla, Marát meg nem érdekli.

Megszólal a csengő.

- Megyek, nyitom - rohan Erika, mielőtt bárki felocsúdna.

A kapu előtt egy szuper Audi r8 áll, lehúzott ablakából Domonkos bácsi integet. Beengedi. A kapu automatikusan egy perc múlva visszazár. A vékony, magas, jóképű, ősz hajú férfi átöleli a válláig érő kislányt és nagy puszit nyom a homlokára.

- Szervusz, ifjú hölgy, de megnőttél, mióta nem láttalak.

- Csókolom, Domonkos bácsi. Ugye, hozott nekem Mozart csokoládét?

- Erika, drágám, az gyerekeknek való, s te már egy ifjú hölgy vagy!

- Igaz, de nem zárja ki, hogy továbbra is szeressem a csokoládét.

- Más meglepetést tartogatok számodra. Fordulj csak meg! Istenem, kész nő vagy! Legközelebb már magázlak és virágot hozok neked.

- Ne vicceljen, Apa is tegez, akkor Domonkos bácsi is tegezhet.

- Ezt jól megadtad nekem! Tudod mit, prücsök! Tegezz vissza és kvittek vagyunk. Rendben?

- Rendben, Domonkos bácsi.

- Bácsi az öregapád! Nem muszáj bácsiznod, nem vagyok annyira öreg.

Dagad is a kislány keble, rendesen. Már az apja barátja, aki egyben a bátyja keresztapja, felnőtt nőként kezeli. Szép lesz ez az este. Ha fiatalabb lenne harminc évvel Domonkos, még bele is tudna szeretni.

A férfi csak somolyog az orra alatt. Érzi a kislány pálfordulását. Miből lesz a cserebogár? Ennek a miniszoknyás, formás lábú, darázs derekú ifjú hölgynek még a nyomait sem lehet felismerni abban a nyakigláb kamaszlányban, akivel a legutóbbi találkozásuk alkalmával megesznek egy félcukrászdányi süteményt.

A meglepetéseknek még nincs vége. Márton barátja olyan, mint mindig. De Mara! Észveszejtően csinos!

- Szevasztok, Kecskéssyék! Nem tudjátok, hol találom azt az öreg házaspárt, akik harminchárom éve tépik egymás idegeit?

Az asszonynak először kezet csókol, csak utána puszilja meg. Mártont átöleli és megropogtatja a csontjait.

- Öreg barátom, hoztam nektek ajándékot, át is adom, cipeld tovább. Hasznos, mert használható, és ha renitenskedsz, az asszony utánad dobálhatja, akkor sem sérül meg.

- Nagyon köszönjük nagylelkűségedet. Külön köszönöm, hogy rám is gondoltál, magadból kiindulva.

- Miért jöttél kocsival? - aggodalmaskodik Mara. - Nem akarsz inni az egészségünkre?

- Dehogynem, szépasszonyok gyöngye. Itt hagyom a kocsit, ha megengeditek, és taxival megyek vissza a szállodába.

- Domonkos, beszélsz barátom, hülyeségeket. Maradsz Te is, a kocsid is. Elég tágas a vendégszobánk, remélem, egyedül csak elférsz benne - tereli befelé a vendéget Márton.

Mara kínálja a vendéget, itallal, pogácsával, s az fogyaszt is rendesen. Csevegnek négyesben, amolyan kvaterkázós módon. Feltűnik a szülőknek, hogy a lányuk tegeződik Domonkossal.

- Erika, mióta tegezed Domonkost? - vonja kérdőre a kislányt az anyja.

Erika zavarba jön, és tetőtől talpig elpirul. Legszívesebben elsüllyedne.

- Elfelejtettem mondani, hogy összetegeződtünk - jön a segítség Domonkostól. - Most pedig töltsetek, hogy hivatalosan is megigyuk a pertut az ifjú hölggyel.

Márton kicsit csodálkozik barátján, hiszen Erikával az elmúlt tizennyolc évben összesen nem váltott tíz mondatnál többet.

- Dohányzol még, öregfiú?

- Sajnos, ez az egyetlen rossz szokásom. Látom, az egész nappaliban nincs hamutartó.

- Töltök a poharainkba és kivisszük magunkkal a kertbe. A szaletli alatt füstölöghetsz. Vacsoráig van még negyed óránk. Balázsék még nem érkeztek meg.

A két barát, kezükben a pohárral, kiballag a kertbe.

Mara utánuk néz, elgondolkodva.

- Kislányom, tegyél tányérra néhány pogácsát és vidd ki apádéknak, mert ha csak isznak, és nem falatoznak hozzá, hamarosan nekünk kell visszatámogatnunk őket a vacsorához. Közben megmelegítem az ételeket.

Megvárja, amíg az anyja eltűnik a konyhában és beszalad a fürdőszobába. Ha nőnek tekintik, akként is illik viselkednie. Megigazítja a ruháját, kicsit felfrissíti a sminkjét, az anyja kozmetikai szereit használja, ezért erősebbre sikerülnek a kontúrok, mint az kívánatos lenne.

Négy pogácsát és négy bundás virslit tesz tányérra, mellé két szalvétát. Már messziről látja, amint a két barát hevesen gesztikulálva, egymás szavába vágva beszélgetnek. Léptei hallatán Domonkos odafordul a kislány felé:

- Tudtam, drága gyerekem, hogy gondoskodsz az ételünkről, de szomjan halunk, ha nem kapunk inni. Ugye, hozol nekünk itókát is?

Megvárja, amíg Erika leteszi a tányért és hallótávolságon kívül kerül.

- Majdnem lebuktunk. Szóval kiegyenlítettél?

- Alaposan, öregem, alaposan. Az a nő maga az erotika. Ha látnád a hófehér, hibátlan bőrét, a csodás alakját, a hosszú, fekete haját, amint hátraveti, miközben rajtam lovagol. A farkam kemény, és áll, mint a cövek, és úgy jár rajta a fekete démon csípője, ahogyan azt a nagykönyvben megírják...

- Zsindely van a háztetőn...

A zsindely kihozza az egész üveg whiskyt. Maradna szívesen az apjáékkal, kíváncsi is, miről beszélnek, de belátja, nem maradhat. Nem baj, úgyis Domonkos mellett ülhet egész vacsora alatt. Futva megy vissza a házba.

- Barátom, olyan három órát töltöttünk együtt, ami felért egy egész évi itthoni együttléttel. Ha lankadtam, gyengéden a szájába vette...

Domonkos már nem figyel, másutt járnak a gondolatai. Igazságtalan a sors vele, mert rendre elkerüli a szerelem. Hiába találja ki a versenyt, a barátja most is megelőzi, pedig neki nincs szüksége rá, hiszen itt van a csinos, ápolt felesége, aki még ma is kívánatos, érett asszony, akinek csillogó zöld szeméből még kiolvasható az erotika, az odaadás, a vágy. Teletölti a poharakat és lassú kortyokban elszopogatja a magáét.

Pontosan harminchárom évvel ezelőtt négyen állnak az anyakönyvvezető előtt, kuncogva, mintha egy jó poén lenne az egész. Húsz perc alatt végeznek, mindkettőjük házassága megköttetik, egymásnak tanúskodva és irány az első étterem. Egyikük sem gondolja végig, milyen kötelezettséget vállalnak. Az összes vagyonuk a fiúk diplomája, a lányok emelt szintű szakmunkás bizonyítványa, és a négyük mulatásra összedobott kétezer forintja. Gazdagok mégis, mert fiatalok, tetterősek, szerelmesek.

Kilenc hónap múlva múlva keresztszülők lesznek, mert megszületik Balázs. Nagy az öröm. Domonkos maga is vágyik a gyerekáldásra. De az nem jön, még a következő öt évben sem. Házassága megromlik. Elválnak. Hiába a közös megegyezés, többé nem találja a helyét és áthelyezteti magát cége osztrák kirendeltségéhez. Hamarosan saját céget alapít. Anyagilag gyarapodik, miközben elmagányosodik. Átjáróház lesz az élete, melyben forognak a nők. Jönnek, körülnéznek, alig melegszik meg alattuk a szék, máris továbbállnak. Kitörli életéből a szerelem utáni vágyat. Úgy véli, sikerül. Pótcselekvésként járja a világot, nyelveket tanul, repülőt vezet, amatőr autóversenyekre jár és belekóstol a szerencsejátékokba is. Kisebb vagyont nyer. Eldönti, hogy visszavonul. Felszámolja a cégét, az ellenértékét pedig sikeresen forgatja a tőzsdén. És tovább gazdagodik. És ismét rátör a magány. És továbbra is sikertelen a párkeresésben. Számára nem marad más, csak az ital és a cigaretta. Rágyújt. Talán lesz ideje vacsoráig elszívni.

Kattanva nyitja a kaput az automatika és az orvosi jelzésű autó csikorogva megáll a parkolásra kijelölt helyen.

Domonkos hasonló megállásokat csak a gyorsulási versenyeken produkál.

Nevetve, összeölelkezve kiszáll az ifjú pár, a keresztfia és egy bombázó nő, akinek kifogástalan alakját kiemeli a testhez simuló ruhája.

- Szervusz, Keresztapa, de jó hogy itt vagy! Látod, szívem, családunk férfi tagjai már előre isznak az egészségünkre!

Az utolsó métereket már futva teszik meg.

- Kedvesem, engedd meg, hogy bemutassam a kedvenc keresztapámat!

Mialatt bemutatkoznak, Márton, aki háttal ül, feltápászkodik és nehézkesen megfordul. Kristályvízhez szokott szervezete nem bírja az alkoholt. Fejében már dolgozik a whisky. Csak részeg lehet, ha a fia menyasszonyában a délelőtti nőt véli felfedezni.

- Kezeit csókolom. Kecskéssy Márton vagyok.

- Örülök, hogy megismerhetem. Balogh Boglárka.

A lány kézfogása erős és határozott. Úgy néz a férfi szemébe, hogy az szólni sem tud. Balázs apja a délelőtti férfi! Ez a nap még tartogat meglepetéseket.

A fiú ezer fokon ég, észre sem veszi a finom rezdüléseket.

- Gyere, Boglárka, ismerd meg a hölgyeket is. Szerintem mindketten nagyon várnak. Megbocsátotok?

- Persze, menjetek csak, még elszívom a cigarettát. Utána megyünk mi is - küldi őket Domonkos. - Jobb, ha ma már nem iszol alkoholt, barátom, és ha tanácsolhatom, kerüld a szokásos régi történeteid felidézését. Gondolj arra, hogy a fiad boldog. Jó lenne, ha az is maradna.

- De a lány...

- ...a fiad menyasszonya, akit most látsz először. És gondolj Marára is. No, meg magadra is. Márton barátom, gyere, majd vigyázok rád. Mint mindig is tettem.

 

 

 

 

 

Mara örül, hogy a fiát végre boldognak látja. Tetszik neki Boglárka is, mert természetes, jó kedélyű, és ahogyan Balázsra néz, szemében ott látja az odaadó szerelmet. Egy dolog azonban mégis feltűnik neki, mintha még az összecsiszolódás korszakában lennének. Ám az is lehet, hogy téved, s kizárólag a bemutatkozással együtt járó izgalom okozza a kettőjük közötti tétova, suta érintéseket.

Az asztalon gőzölög a leves, már fél nyolc, ideje lenne vacsorázni.

- Erika, hívd be kérlek, apáékat.

Végszóra megérkeznek a férfiak.

Domonkos csak most veszi észre, hogy az ültetési rendet szabályozandó, minden teríték mellett, számítógéppel nyomtatott kis kártya van. A sajátján a bácsi tollal áthúzva. Kétség sem fér ahhoz, hogy Erika műve. Szemben vele Balázs ülne. Odainti magához.

- Tudod, fiam, a magamfajta magányos öregfiúnak ritkán adatik meg, hogy egyszerre három intelligens, csinos hölgy társaságát élvezze. Megkérlek, engedd meg nekem, hogy a menyasszonyod üljön velem szemben. Jobbomon Mara, balomon Erika, szemben Boglárka, számomra az lenne a mennyország.

- Keresztapa, kérésed számomra parancs. Hogyan is tudnám megtagadni a kérésed teljesítését?

- Mivel ilyen jó vagy hozzám, fogadjatok el tőlem egy kis figyelmességet, de ígérd meg, hogy csak akkor bontod fel a borítékot, ha kettesben lesztek. Ne köszönd, nekem öröm, ha adhatok.

Domonkos feszültséget érez a levegőben, de elhessegeti a negatív érzéseit. Átmegy a hallon, átfogja Erika vállát:

- Gyere, ifjú hölgy, beszédem van veled. A szívem hasadna meg a lelkiismeret-furdalástól, ha kihagynálak a megajándékozottak köréből. Itt a boríték, amely az ajándékodat rejti. Csak akkor bonthatod fel, ha már elmentem. Oké?

- Köszönöm, Domonkos bácsi...

- Ha még egyszer lebácsizol, Bubócskának szólítlak, mint a bátyád, de nem négyszemközt, hanem nyilvánosan. Mondjuk az osztálytársaid előtt...

- Ezt nem teheted... - a kisnagylány szinte fuldoklik a méregtől.

- Ide kérem a békepuszit, te kis pukkancs!

Domonkos odatartja az arcát a kislány orra elé, aki elpirulva puszit ad rá, majd elneveti magát és együtt ülnek az asztalhoz. A vacsora ízletes és kiadós. A háziasszony mosolyogva, szívélyesen kínálgatja az asztalnál ülőket. A házigazda illőn töltögeti a poharakat, ám igazán csak maga iszik. Derekas mennyiséget. Lassan már maga sem tudja, hogy valóban a délelőtti nő a fia menyasszonya, vagy csak az érzékei játszanak vele az ital hatására.

Balázs boldog vőlegény, a családja befogadja a menyasszonyát, s annak külön örül, hogy a keresztapja is megjelent. Megmagyarázhatatlan kötelék fűzi össze kettőjüket, vele jobban tud bármely dolgot megvitatni, mint az apjával.

Az ifjú menyasszony könnyedén cseveg Marával és Domonkossal. Örömmel tapasztalja, hogy a vőlegénye ráteszi kezére a kezét, és néha simogatja, néha bátorítón megszorítja kissé. Milyen érdekes, gondolja, hogy Balázs szeme és mosolya a Maráé, de alkata, mentalitása inkább Domonkosra hasonlít. Nem nagyon mer Márton felé nézegetni, főleg nem szóba elegyedni vele. Már biztos abban, hogy nem sikerült a tussal kimosni életéből a délelőtti férfit. Ő lesz az apósa.

A házigazda feje már kissé ködös, most jut eszébe, hogy jövendőbeli menyének át kellene adnia az ajándékot és a virágot. Sikeresen talpra áll, csak elindulnia nehéz. A csokrot könnyen megtalálja a fürdőszobában, ám azt a fránya ajándékcsomagocskát nehéz kihalászni az öltönye zsebéből.

- Kedves gyerekek, Balázs és Boglárka! - kezdi szónoklatát kissé imbolyogva. -Legyetek olyan boldogok, mint mi vagyunk Marával! Boglárka, ezt a kis ajándékot fogadd el családunk nevében! - és amint átnyújtja a csokrot és a csomagocskát, át akarja ölelni a közben felálló Boglárkát, de megtántorodik és a nyakába borul.

Boglárkát megcsapja a whiskyn átütő Maurer Wirtz kölni illata, s megtántorodik. Ha nem kapja el őket a vőlegénye, mindketten elesnek.

- Ne haragudj, Boglárka, Márton sohasem iszik... nem tudom, mi történt... gyere szívem, nincs semmi baj... - Mara nagyon röstelkedik, ilyen még nem fordult elő sohasem.

- Öreg barátom, gyere - pattan fel helyéről Domonkos -, kimegyünk a szaletlibe dohányozni. Tudod, hogy egyedül sohasem szerettem pöfékelni. Balázs, fiam, te csak foglalkozz a menyasszonyoddal... Mara, kérlek, főznél nekünk egy jó erős kávét? - határozottan, erős kézzel átfogja barátja vállát és vezeti ki a házból. Kabátujja felhúzódik, s láthatóvá válik a csuklóján lévő szabálytalan anyajegy. 

Pontosan olyan, mint Balázsé, villan át Boglárkán a felismerés.

Mara elsiet kávét főzni, közben könnyeit nyeli. Micsoda szégyen. Harminchárom év alatt egyszer sem fordult elő, hogy a férje ittas lett volna. Valaminek történnie kellett. Körülményesen készíti a kávét, frissen darálja, hogy lecsillapodjon. Szerencsére Domonkos tud bánni Mártonnal. Mindig is tudott.

Balázs jobbnak látja, ha néhány percre elvonulnak az emeletre, kettesben talán könnyebben túl lesznek a történteken. Viszik a csokrot és az ajándékot is. Az utóbbit bontatlanul. A tisztesség kedvéért.

 

 

 

A kép forrása

Befejezés következik...

Előző rész...

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek